Közös vagy külön kassza, ha a férfi 2-3-szor többet keres, mint a nő?

Le fognak pontozni érte, de nekem akkor is az a véleményem, hogy ha az elején az az álláspont, hogy mi lesz, és ki mit visz ha elválunk, akkor ne is kezdjetek bele komolyabban.

Egyébként mi közös kasszán vagyunk, mindenki annyit tesz bele amennyit tud, és annyit vesz ki belőle, amire szüksége van, a nagyobb kiadásokat pedig úgyis közösen megbeszéljük.

Ha össze vannak házasodva, akkor teljesen mindegy, hogy kinek a nevén van a megtakaritás (mármint közös vagy külön kassza), minden felezödik, mivel jogilag a házasság vagyonközösséget jelent, azaz minden közös, ami a házasság alatt keletkezik vagyon illetve adóság.

Tehát háiab teszi a férj a sokkal többöl megspróolt pénzt külön számlára, ugyanúgy felezödik, mintha közös számla lett volna.

De szerintem olyan házasság, ahol külön van mindenkinek pénze (némi zsebpénztöl eltekintve), nem igazán ér sokat, csak at látható belöle, hogy ha valamelyiknek rosszabbu menne, a masikra nem számithat. Ebböl lesz aztán, hogy a nö szül, otthon van a gyerekkel, amig kicsi és a férjtöl kell kunyerálnia pénzt arra, hogy vehesssen ennivalót, stb.

Ha házastársakról van szó, akkor jogilag a házasság alatt szerzett minden vagyon közös - merthogy a házasság vagyonközösséget is jelent. Teljesen mindegy, hogy a férj keres-e többet vagy a feleség, mert amíg az egyik a melóhelyen dolgozik a háromszoros bérért, addig valaki otthon is viszi a háztartást, főz, mos - közhiedelemmel szemben, ahol is általában ezt "természetesnek" veszik, ez egyáltalán nem az. Ez ugyanolyan értékű munka, mintha valaki beslattyog a munkahelyre, és 8 órát lehúz és megkapja érte a fizut. Plusz a gyerekenevelés. Lehet, hogy nem kap érte bért, de ha kapna, akkor ő kereshetne háromszor annyit, mert kb. háromszoros munka jut arra, aki a "hátországot" tartja.

Szerintem egy nem fair vagy nem fair-kérdés. Ha házasság vagy élettársi kapcsolat, akkor közös kassza. Ezért is hívják ÉLETKÖZÖSSÉGNEK az ilyesfajta kapcsolatokat.

Az más kérdés, ha az egyik ember kezében folyton elfolyik minden és ezzel már az egész család megélehetését veszélyezteti, és emiatt van külön kassza.

Az én megoldásom, ami számomra ésszerű és fair, hogy nem házasodom és nem lakom együtt senkivel.

Ha ez nem tetszik valakinek, mehet isten hírével, úgyis jön másik.

Én azt mondom hogy legyen közös de akkor mind a ketten ugyanolyan joggal ugyanúgy kezeljék a pénzügyeket.Mivel sok esetben közösben van és a nő dönt mindenről és ha a férfinek kellene mondjuk egy új fúrógép akkor a nő elkezd hisztizni hogy nincs rá pénz , pedig van rá csak a nő másra akarja költeni.Az a férfi amelyik hagyja ezt az 1 papucs , álljon ki magáért és ne engedje hogy a nő döntsön mindenről , főleg ha a férfi 3x annyit keres mint a nő.

A másik lehetőség hogy egyenes arányosan megosszák a rezsi és az étel-ital költségeket.Tegyük fel hogy a férfi keres 300.000 nettót a nő pedig 120.000 nettót és a rezsi 100.000 havonta , mivel a férfi ennyit keres így ő része 70.000 , a nő fizeti a maradék 30 ezret.

6 éve vagyunk együtt, szinte rögtön az elejétől együtt is élünk, 3 éve vagyunk házasok - és már rögtön a kezdet kezdetétől külön kasszán voltunk és vagyunk a mai napig. Férjem háromszor annyit keres mint én, a lakás költségeit, tankolást, bevásárlásokat felezzük. Gyerek nincs.

Ha csak így leírom a tényeket, ez tényleg borzasztóan hangzik :), de ehhez ismerni kell a személyiséget is! Én egyszerűen el nem tudnám képzelni, hogy elköltsem magamra vagy bármire azt a pénzt, amit nem én kerestem meg. Hogy pénzt KÉRJEK a férjemtől valamire. Ha vágyom valamire és nem tudom megvenni, az az én bajom, le kell mondanom róla. Az elmúlt 17 évben magamat tartottam el és ez ezután is így lesz. Nekem ne adjanak semmilyen könyöradományt, hogy aztán egy esetleges veszekedéskor vagy pláne váláskor a fejemhez vágják, hogy mi mindent kaptam. (Bár a férjemről álmomban sem tudnék ilyet feltételezni, de az emberek sajnos változhatnak.)

Azt viszont nem tudom, mi lesz, ha egyszer gyerekünk lesz... akkor valószínűleg alább kell adnom a büszkeségemből és el kell fogadnom az anyagi segítségét. De addig feltétlenül megőrzöm az anyagi "függetlenségemet".