Szerintetek is az az egyszerű oka ezeknek, hogy nem szeret engem?

A férjem úgy érzem, semennyire sem értékeli azt, amit érte teszek. A munkájában, ügyeiben bátorítom őt, sokszor elmondom, milyen ügyes, tehetséges, és ettől tényleg sokat fejlődött, tök jó munkahelyen képes jól teljesíteni, ami előttem nem így volt. Nem várom el, és valószínű sosem bírnám ki, hogy eltartson engem. Van egy munkahelyem, meg mellette egy kis vállalkozást hoztunk létre, és még azt is sokszor elvárja tőlem, hogy az ő munkájának az adminisztratív részébe is besegítsek, bevallom, ezt azért sokszor visszautasítom, mert azt nem írtam, de a házimunkát is teljesen egyedül végzem. Ő soha nem főz, nem csinál reggelit, (csak ha nagyon sokszor megkérem valami kivételes alkalom miatt) Nem mosogat el, meg nem takarít, mosáshoz is külön 5X-ös kérvény kell, a boltba viszont szívesen elmegy, ha kérem.

A közös programok akkor vannak, ha én már nagyon szeretném, és többször kérem. Nyaralás csak akkor, ha én a cafeteriámból elintézem. Sokat játszik a számítógépen, ha itthon vagyunk, de azért szoktunk jókat beszélgetni, a szex is megvan, ha nem is minden nap, de nem hagyom, hogy elhanyagoljam ezt a dolgot, nem akarom, hogy megcsaljon.

Én úgy érzem, neki fogalma sincs, hogy én nekem ebbe mennyi önzetlen munkám van. Most babát várunk, és most esett le, hogy mennyire nem normálisan viselkedik velem. A gyerekhez még soha egy szót sem szólt. Tudja, hogy nagyon hányingerem van, de soha nem kérdezte, hogy csináljon e nekem valami kaját, nem volt még olyan, hogy direkt nekem kedveskedett volna azzal, hogy nekem hozott gyümölcsöt, stb. Tudja miket szeretek, de nem hozott ilyesmit. Mikor a legnagyobb hányingerem van, akkor sem jut eszébe, hogy tán nem nekem kéne az ő kajamaradékát, szemetét eltakarítanom, hanem ebben segíthetne most. S mikor mondom, hogy most várandós vagyok, és ezért nem megy, csak azt mondja, hogy jó duma ezt mindenre ráfogni. Kezdem néha úgy érzeni, hogy egy kőszobor, vagy egy "tahó". Nem mint szitokszó, hanem mint magatartás.

KB. félek attól hogy megszületik a gyerek, és totál magamra leszek hagyva akkor is, az otthonban ugyan így a házimunkákkal, + a szoptatás és a baba+ a vállalkozást nem hagyhatom abba, ezt legalábbis így képzeli, hogy az otthonról még belefér. Én tartok nagyon tőle, hogy egyáltalán hogy fogom bírni. Ami pozitívum, hogy sok és kizárólag szelíd kérlelésre azért elvisz valahová, meg elmegy a boltba, meg heti pár este akar velem beszélgetni, ilyenkor gyengédebb velem.

Ugye, hogy ebből az jön le, hogy nem szeret?

Mondjuk én is elkövettem azt a hibát, hogy az utóbbi hetekben ennek vádló hangnemben hangot is adtam, hogy úgy érzem, hogy nem szeret, és hogy miért nem képes odaadni az x kajáját a feleségének, ha az terhese és megkívánja.

Ilyenkor ordít velem, hogy miért teszek neki szemrehányást, és ebben igaza van persze, de hát nem vagyok én fakír.