Hogyan utasítsam vissza apám túlzott közeledését?

Mondd meg neki nyugodtan, amit itt leírtál.

"Az új családja miatt hagyott el engem, szóval semmi kedvem ehhez."

Ez egyáltalán nem durva, rövid és lényegretörő.

Szerintem írd meg neki, hogy 11 éve nem láttad, most hirtelen eszébe jutottál, előszőr vissza kell nyernie a bizalmadat. Értse ezt meg, hogy ez nem lesz egy rövid és feltétlenül örömteli folyamat. Egy rossz lépés, és elveszítheti azt, hogy szóba álltál vele.

Teljesen érthető, hogy nem akarsz a családjával találkozni, bárki így érezne a helyedben. Pont ezért mond meg neki azt, amit ide is leírtál, hogy 11 éve értük hagyott el téged, reméled csak nem gondolja, hogy ez a 11 év, egy pár órás beszélgetés után semmis lesz.

Én nem tartom lehetetlennek, hogy egyszer majd kiváncsi leszel a családjára, de ez nem most lesz, nem 1 találkozás után. Mond meg neki, hogy előszőr bizonyítsa be, hogy te fontos vagy neki így is, hogy esetleg még a többiekre nem vagy kiváncsi. Legyen türelmes és várja ki, amíg te akarsz közeledni.

Ha megérti van esélyetek, ha nem... hát ne haragudj, hogy ezt modnom, de valszínű apád önző, akit csak a saját kis élete/boldogsága érdekel, úgy, ahogy ő azt elképzeli. Valószínüleg ezért hagyott el 11 éve, hiszen, ha gondolt volna másokra is, akkor nem telt volna el ennyi idő anélkül, hogy rád nézett volna. Szóval valahogy ezen az önző énen kell neked is keresztül juttatnod azt, hogy ha ésszerübben áll a kérdéshez, több esélyetek van egy közös és boldog jövőhöz, mint úgy, ahogy csak ő akarja és képzeli el.

Persze hozzáteszem, hogy ez közös munka lesz. Közösen kell dolgoznotok a kapcsolatotok helyreállításáért, de biztos vagyok benne, hogy ezt te is tudod.

Én szorítok, hogy helyre jöjjenek a dolgok közöttettek és végül minden megoldódjon.

Szólj, hoyg LASSABBAN!!!

Nagyon belelkesedett. Mondd meg, hogy szívesen ismerkedzs vele meg minden, de ez a tempó neked túl gyors. Mpndd h még nemmégy , találkozhattok, de neked időre van szükséged. Meg fogja érteni. Hívd fel! Most

Nem tudom ki hogy van vele de az én szememben nem ember az, aki egyszer csak elkezd szarni a saját gyereke fejére.

Most, hogy nagykorú lettél hirtelen kitört az apák napja? Már nem kell eltartania tehát megjelent.

Eddig nem gondolt arra, hogy a gyerekének enni, ruházkodni, laknia kell? Hogy orvoshoz kell vinni ha beteg? Hogy szüksége lenne egy apára is? És egyéb szükségletek? Egyáltalán fizetett anyukádnak valamit, hogy könnyebb legyen neki miután így elárulta? A legkritikusabb korban hagyott cserben.

Most meg elvárja, hogy a szép nagy családjával együtt legyen boldog mindenki?

Na én úgy elhajtanám, mint a magzatvizet. 11 éve apa nélkül vagy nélkülözöd őt most meg előkerül, eddig vajon miért nem jutott eszébe, hogy van egy gyereke? 7 évig van egy gyereke aztán meg kilép az életéből és kemény 11 évig szarik rá! Ezt nevezem. Az ilyeneket meg tudnám tépni, pláne akkor, amikor pont a nagykorúság tájékán jelentkeznek hát ez olyan alávaló. Ez az alak egy életre leírta magát, mint ember, mint apa. Lehet ezután ezer kölyke is. Amikor az új családját alapítgatta amikor az új kölykeit ölelgette, nevelgette nem volt lelkifurdalása, hogy van valaki, akivel még ugyanezt kéne tennie? Az elválás nem arról szól, hogy dobjuk a gyereket is anyukával együtt. Szóba nem állnék vele, ő eddig élt mint Marci hevesen neked meg nem volt apukád. Most meg neki vannak igényei! Kettőtök közül szerinted ki szívta meg jobban? Mennyire jogosak az igényei? Ő mikor vett téged számításba?