Szerintetek apám néha gondol rám, vagy totál nem érdeklem?

Sajnálom. :(

De erre sajnos mi nem tudhatjuk a választ.

Egyszer talán szedd össze a bátorságodat, menj oda hozzá, és kérdezd meg kerek-perec. Lehet, hogy a bizonyosság (bármilyen is) jobb, mint ez a bizonytalanság. Nem?

Szia!

Válassz, melyiket szeretnéd:

- a teljes bizonytalanság, nem csinálsz semmit és arra gondolsz " mi lett volna ha" és még lehet reményed arra, hogy szeret..de semmi több..

-legközelebb, amikor látod odamész hozzá és beszéltek..

Ez természetesen rosszul is elsülhet, de én ezt választanám. Addig nem tudnék nyugodt lenni, amíg meg nem tudom, hogy Ő hogyan viszonyul hozzám.

Ja és azt se felejtsük el, hogy akkor miért is ment el? Anyukád bármit mondhat..

Gondolkodj el ezen és dönts okosan! :)

Apám és a nővérem kapcsolata ugyanilyen volt. Amikor 3 éves volt nővérem, akkor váltak el a szülei. Egy darabig lelkesen ment a gyerekért, de az anyuka állandóan próbált keresztbe tenni apukának. Az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor apu leszervezett egy 1 hetes előre megbeszélt balatoni nyaralást a kislánnyal, aztán az anyja meg azt mondta, hogy a gyerek beteg és ezért nem tud menni, amikor apa ment érte. Apa akkor megmondta a volt feleségnek, hogy vagy odaadja a kislányt vagy nem megy többet érte. Anyuka nem engedte el a kislányt és azzal tömte a fejét, hogy apa már nem szereti őt, meg tartásdíjat sem fizet, stb. Pedig tudom, hogy ez nem igaz, ha én kaptam valamit, mindig vett a nővéremnek is és elküldte csomagban neki, együtt adtuk fel.

Sajnos csak későn találtak egymásra, a nővérem akkor már 33 éves volt. Akkor sem jószántukból találkoztak, hanem az esküvőmre voltak meghívva mindketten. Ilyen sok időt nem tudtak bepótolni, de most már gyakran hívják egymást telefonon és találkoznak. Azóta, hogy megismerte apát a nővérem, ő is sok mindent másképpen lát.