Én mit tudnék tenni?

Apád alkoholista. Az idióta kollégái szintén. Az alkohol már kikezdte az idegrendszerét. Mivel a munkahelyén nem tudja megmutatni, hogy ő nem egy akárki, ezért titeket bözörgél. Jobb nem lesz, egy szeretet nélküli pokróccá fog válni. Kiábrándult, látja, hogy semmi esélye egy jobb életre. Vagy beletörődtök, vagy ott kellene hagynotok. Nem ismerem a lehetőségeiteket.

Az én apám szintén kőműves, de ő egyedül csinálja, mivel senki mást nem tűrt el maga mellett, mert ő egy olyan ember, akinek senki ne dirigáljon. Ő is ivott, először csak néha, aztán egyre többet és többet, míg végül minden nap. Ő e mellett szintén szedett, vagyis szednie kellett volna gyógyszereket, mivel mentálisan problémái vannak. De mivel az lelassította, meg persze nem tudott mellettük inni, így a gyógyszerszedést abbahagyta. Éveken keresztül minden dühét rajtunk vezette le, anyukámat évekig verte, míg annyira elfajultak a dolgok, hogy mennünk kellett otthonról. Én akkor annyi idős voltam, mint te. A szüleim utána elváltak, apám pedig felgyújtotta a családi házunkat. Mi a mamámnál laktunk ezután, 4-en egy 2 szobás, fürdőszoba nélküli házikóban, de békében és nyugodtságban. Az alkohol, a mentális probléma nem játék, tönkre tud tenni egy egész családot! Már nem vagy gyerek, ha a te apád hajlik arra, hogy beszéljetek a dologról, persze anyukáddal közösen, akkor beszéljetek vele! Az én apámmal nem lehetett, reménytelen eset, de talán a te apád más.