Mégis milyen szülő az, aki, ha megtesz valamit a gyerekének/gyerekéért, azt utána még napokig, hetekig felemlegeti?

Te kérsz valamit, és úgy emlegetik fel.

Mostohaöcsémnek 12. születésnapja volt, és mostohaanyám sütött neki tortát. Ebéd után behozta, de nem úgy, h "boldog szülinapot, kisfiam" - ami a normális reakció lenne -, hanem: "úgy egyétek, hogy tegnap egész délután a konyhában álltam, míg megcsináltam".

Az jött le, hogy mennyit szenvedett vele. És? Ki kérte, hogy süssön? Vagy ha csinálja, legalább szívből tegye, nem lebassz.a, h milyen k.rva sok energiámba került, ez is a te hibád, fiam - mert az jött le.

Én ha csinálok valamit, akkor bármennyit tökölök is vele a konyhában, v bármi mással, szívből teszem, és örömet akarok okozni a másiknak, ergo nem úgy adom oda neki, h ba.szki, fél délutánom erre ment el, de azért tessék..

07:41

"... Az én szüleimmel nem lehet őszintén beszélni, hidd el. Akárhányszor szeretnék, mindig az kerekedik ki az egészből, hogy hagyjam én őket békén a bajaimmal, már megint hisztériázok, ők sem panaszkodnak senkinek..."

======= ======== ========= ======= =======

Én egy anyuka vagyok, a gyerekeim 20 és 21 évesek...

Nagyon szomorú lennék, ha nem tudnánk megbeszélni a problémáinkat, én a gyerekeimet kicsi koruk óta arra szoktattam, hogy MINDENT MEG LEHET BESZÉLNI!...

Nagyon sajnállak, hogy ilyen értetlen, érzelemszegény szüleid vannak, így tényleg nem sokat tudsz csinálni, csak eltűrni a kialakult helyzetet...

JAVASLATOM : Tanulj belőle!... :-))

Te majd legyél sokkal jobb szülő, soha ne hánytorgasd fel "mit tettél" a gyerekeidért, hiszen ez nem áldozat, a szülő a gyerekeiért akár az életét is oda adná, nemhogy pár garast vagy félórát az idejéből!...