Ha tini koromban meghaltak a szüleim, mindig hátrányban leszek?

Hát szomorú, ezt hozta az élet neked. De biztos te is tudod, hogy nem minden szülő olyan, hogy segít, meg bejuttatja a gyerekét, stb. Vannak nagyon is visszahúzó, korlátozó, nehezen elviselhető szülők.

Neked most "csakazértis"-nak kell lenned. Megtanulni egyedül boldogulni, a magad lábán állni, csakazértis érvényesülni, és így tovább.

De azt is tudod biztosan, hogy nem csak versenyfutás az élet. Nem is csak a bevásárlásra vannak a szülők. Azt akarom ezzel mondani, hogy keress olyanokat, akik szeretnek téged. Nagyszülők vagy nagynénik, vagy barátok, barátnők, nem azért, hogy hasznodra legyenek, hanem csak hogy szeressenek. Protekció nélkül lehet élni, de szeretet nélkül nem.

Nagyon sajnálom, ami veled történt!!! Olyan szempontból mindig hátrányban leszel, hogy ők nincsenek. Nem a bevásárlás és a protekció miatt, hanem hogy nincs kivel megoszd a gondodat, örömödet. Más szempontból viszont sajnos, vagy sem, de önállóbb leszel, mint a többség. ez lehet, hogy most még nehéz, meg kell vívnod a harcaidat, de hosszú távon megerősödsz tőle.

Addig próbálj meg a testvéreidre, nagyszüleidre, nagybácsikra/nagynénikre támaszkodni, ha vannak. És anyaként mondom, de biztosan tudod te is: a szüleid örökre mindennél jobban szeretni fognak, akkor is, ha már nincsenek veled!!!!

2 gyerekes anyuka

Őszinte részvétem.

Hátrányban semmivel sem leszel jobban mint azok akik "rossz szülők mellett nőttek fel.

Nekem élnek a szüleim.Mindketten alkoholisták.Egyik sem vásárol be helyettem,és egyik sem intézi a dolgaimat,és soha egyik sem támogatott sem anyagilag,sem protekcióval.

Amit elértem az életben,amim van,azt csakis magamnak köszönhetem.

Na ezért nem vagy hátrányban.Szomorú,hogy meghaltak,de ettől függetlenül lehetsz sikeres boldog ember.

Az unokatesóm gyerekei 10 és 12 évesek voltak amikor a szüleik meghaltak (egyszerre egy balesetben, a gyerek is velük voltak, végignézték a szüleik halálát) A nagynéném szinte egyedül nevelte fel őket, mert a baleset után 2 évvel a férje is meghalt. Egyikük szakközépben végzett, a másiknak diplomája van. A nagymamájuk a nyugdíjából és az árvaellátásból nevelte fel őket.

A vőm teljes családban nőtt fel. A szüleinek nem az volt a fontos, hogy tanuljon, vagy szerezzen valami szakmát. 16 éves korától elvárták, hogy eltartsa magát (nem csak a ruházkodását, de a kajáját is saját magának kellett finanszíroznia) Most jutott oda huszonévesen, hogy érettségit szerezzen.

A lányom osztálytársnőjét folyamatosan verték az alkoholista szülei. Volt úgy, hogy amikor verték, védekezés közben eltörték a kézcsontjait.

A protekcióval berakja őket dolgozni meg olyan, hogy hiába szeretem a gyerekeim, még sincs egy olyan hely sem, ahova be tudnám őket tenni.