Még mindig a szüleim/rokonaim "kislányának" érzem
magam. Fura lenne bemutatnom a barátomat?
Figyelt kérdés
22 éves vagyok. Tudom nagyon le vagyok maradva mert másoknak már 12 évesen volt "barátjuk" de nekem még eddig nem. Most van egy srác akivel ismerkedünk, talán ő lesz az első. De nekem olyan kellemetlen helyzet lesz majd őt bemutatni itthon, mert ő lesz a "Na már épp ideje volt hogy legyen valakije", vagy majd csodabogárként fognak rá nézni. Mert tőlem ez olyan idegen hogy egy fiúval legyek, mert már megszoktam hogy egyedül vagyok....
2012. márc. 9. 19:16
1/6 A kérdező kommentje:
Meg talán érzelmileg még "gyerek" vagyok: ugye nulla tapasztalat. Meg kb szégyellős vagyok még most is ha az jön szóba hogy van-e valakim, vagy tetszik-e valaki, vagy csak ha a pasi téma szóba jön...Kb most élem át amit 15 évesen kellett volna...Meg ahogy majd megnézik, meg véleményt alkotnak róla mikor lelépünk. Pl a keresztanyám ha találkozott a nővérem pasijaival mindig azt mondta hogy "Nem egy nagy eresztés" "Semmi különös" stb. És előre tudom hogy ez lesz....
2012. márc. 9. 19:18
2/6 anonim válasza:
Úristen,ezt mintha én írtam volna...én is azon gondolkozok mindig,hogyha lesz párom,hogy fogom én itthon bemutatni?Ezért olyas valakit választok,akiben 100%-ig megbízok.22n
2012. márc. 9. 19:19
Hasznos számodra ez a válasz?
3/6 A kérdező kommentje:
De ugye hogy nehéz?
Azért annak biztos könnyebb aki már 15 évesen járt valakivel...Pl az egyik barátnőmnek már nem is tudom hány barátja volt 14 éves kora óta, de 7-8 biztosan akiket ismertem. És náluk ez általános dolog már hogy hazaviszi a pasijait, bemutatja őket, volt amelyik ott is aludt nála. De ő ehhez már hozzá van szokva meg a szülei is, nem csinálnak belőle nagy ügyet.
Meg csomó rokonnal ha beszélek megkérdezik hogy van-e valakim. Ugye a válasz mindig az hogy nincs. De ha lesz akkor hogy mondom meg? Hogy: Igen, képzeld van valaki. És akkor kikérdeznek mindenről, kellemetlen lesz minden. El sem tudom képzelni hogy mások hogyan csinálták, pl volt osztálytársaim akik évek óta együtt vannak a párjukkal...
2012. márc. 9. 19:30
4/6 anonim válasza:
Nem kell ügyet csinálni belõle, majd egy idõ után megszokod!
A keresztanyádnak meg mondd meg, hogy foglalkozzon az õ pasijával.
2012. márc. 9. 19:34
Hasznos számodra ez a válasz?
5/6 anonim válasza:
En is ilyen voltam, hogy amikor táncolni mentem, màsnap nagyon szégyelltem magamat az anyàm elõtt. Valahogyan kibukott belõlem, hogy miért érzem ezt. Az anyám megnyugtatott, hogy azért mert egy fiúval vagyok és ez természetes. Többet nem szégyelltem magamat, talán benned is gátlás van. Beszélj egy kicsit az anyuddal ezekrõl a dolgokról, szerintem te is meg fogsz könnyebbülni.
2012. márc. 9. 19:37
Hasznos számodra ez a válasz?
6/6 anonim válasza:
Csak egy rossz beidegzés, hogy mindig a mások véleményéhez igazítod a magad érzelmeit. Épp ideje fölhagyni ezzel, mert máskülönben egész életedet szinte neki ajándékozod a számonkérőknek.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: