Összeköltözzünk vagy inkább ne?!
Párommal 2 éve vagyunk együtt. Én már az első év után szerettem volna összekölözni, mivel a munkánk miatt szinte csak hétvégente tudunk találkozni. Ő először belement a költözésbe majd viszakozott, hogy még nem áll készen. (Itt volt az első törésem)
Ahogy telik az idő egyre inkább kezdem azt érezni, hogy nem ő az igazi számomra. Folyamatosan apró pofonokat kaptam tőle. Nagyon önző és képes semmibe venni az érzéseimet. Mindig az van amit ő akar, azt csináljuk amihez kedve van. Ehhez még társul a rendszeres sport ami szent és sérthetetlen. (Akkor találkozunk, amikor nincs edzés) Mégha szükségem lenne rá, fontos dologról lenne szó akkor sem hagyja ki az edzést. (Hozzáteszem hobbi szinten űzi)
Továbbá elvárja, hogy kiszolgáljam, ha éhes csináljak neki kaját, nem bírja a rendetlenséget. Ha egy ruha nincs a helyén az már neki rendetlenségnek számít. Én is rendmániás vagyok, de én rendet is rakok magam körül ő pedig megszokta, hogy anyuka mindent megcsinál helyette. Otthon semmi dolga nincs, dolgozik majd szabadidejében ül a laptop elött és akkor megszűnik a világ.
Szeret egyedül lenni és ezt hangoztatja is hogy neki szüksége van néha magányra. (Nekem is, de neki nagyon nagy a szabadság igénye.)
Ugy érzem ezeket a jellemvonásokat eddig észre sem vettem, elsiklottam felettük. Most pedig hogy egyre biztosabbá kezd válni az összeköltözésünk, egyre inkább félek. Már abban sem vagyok biztos hogy akarom-e. Ugy tudom elképzelni magam a közös életünkben, hogy munka után főzök, mosok, takarítok amit egyébként el is fog várni, ő pedig edz és maradék idejében ül a laptop elött. (Nekem pedig se edzésre, se pihenésre nem maradna időm)
Már abban sem vagyok biztos, hogy úgy szeretem ahogy a kapcsolatunk elején.
Mit gondoltok?
Nézd, ha összeköltöztök, legalább hamar kiderül hogy működik-e vagy nem. Ha nem, akkor szakítani kell, de legalább nem pazaroltál el éveket feleslegesen.
A leírtak alapján egyébként én nem tartom sokáig működőképesnek a kapcsolatotokat.
Hát ez elég rosszul hangzik..:-(
A válaszom inkább ne, nagyon ki vagy hegyezve....de az is lehet, hogy csak pánikolsz, nem?
"próbaidőre" nincs lehetőség? Nem muszáj együtt maradnotok, ha nem megy a dolog...ez hamar kiderül ám...
írnám, hogy a párodnak kutya való, de még a kutyával is többet törődik a gazda, úgyhogy...
Te ne legyél senki "kutyája".
Egyértelmű, hogy ne költözzetek össze! Szakítani nem kell, de ha nem vagy biztos az érzéseidben, akkor nem kell szorosabbra fűzni a kapcsolatot. Járjatok tovább, aztán majd kiderül. Amúgy is könnyen megjósolható, hogy rád milyen sors várna. Hamar besokallnál, joggal. Együtt élnétek, mint egy morgós öreg házaspár, pedig csak együtt éltek. Kötelességek elkötelezettség nélkül. A kettő nem ugyanaz. Ha netán arra vágynál, hogy megkérje a kezed (bár a szavaidból nem ezt vettem ki), az összebútorozás annak sem kedvez. Nemrég olvastam egy szuper, szókimondó, vicces könyvet erről: [link]
Mi már összeházasodtunk, de a mai fejemmel nem költöztem volna össze annak idején a barátommal. Nekem nem voltak kétségeim, nagyon szerettem akkor is, meg mindig azt éreztem, hogy Mi vagyunk (és nem Ő meg én) Azért kellett volna otthon maradnom, mert talán hamarabb lett volna a lánykérés...Sokszor úgy éreztem, hogy nekem csak kötelességeim vannak, jogaim pedig nincsenek. Sokkal jobb veszekedni a zoknikon meg a piszkos csészéken házaspárként. Szerintem.
Nyugodtan mondd most Te is azt, amit annak idején Ő: még nem állsz készen. Végül is ez igaz is. De persze legyél nagyon kedves!Na, kiváncsi vagyok, mit szólna hozzá! Olvasd el a könyvet!
Rendmánia és "anyuci pici fia": párom is ilyen volt. Lassan, de hozzászokott ahhoz, hogy ő is csinál ezt-azt. A választásos módszert alkalmaztam: szívem, mosogatni szeretnél vagy porszívózni? Az elején persze a "semmit" volt a válasz, de pár hét után már segített :-) A másik ami bejött: amíg ő olvasott, gépezett, addig én is ilyeneket csináltam. Aztán ha közeledett, akkor mentem el megcsinálni a házimunkát. Ez is hatott :-)
Szabadidő: ezt előre meg kell beszélnetek. Véleményem szerint mindenkinek jár egy kis szabadság is a kapcsolatban. A kompromisszum az, hogy mennyi. Beszéljétek meg, hogy "fő szabály" szerint mondjuk 2-3-4-5 szabad estéje van egy héten, a többit együtt töltitek. Nálunk itt én voltam a problémás: akár minden este be tudtam volna ülni a kollégáimmal egy koktélra/forralt borra/italra valahová. Általában a hét végén beszéltük meg, hogy mi lesz a terv a következő hétre. A közös estére is terveztünk valamit: biliárd, mozi, bowling, találkozás közös haverokkal stb.
A "fekete leves": soha nem éreztem, hogy nem szeretem vagy hogy nem akarok vele élni :-( ebben mindig biztos voltam, és ő is.
DE: 3 éve élünk együtt, 5 hónapos a lányunk :-))
Szinte borítékolható lenne, ha összeköltöznétek, te lennél a háziszolga. Mindent rendben kéne tartanod, ha nem, megkapnád, hogy bezzeg anyuci így csinálta, meg úgy.
Felesleges időpazarlás lenne, meg csak idegeskednél. Hagyd ott, látszik, hogy van egy fontossági sorrendje, amiben nem a megérdemelt helyen vagy.
Egy háztartási eszköznek tekint téged, ezenkívül sz*rik rád, ez egyértelmű. Gondolj bele mi lesz, ha gyereketek is lesz? Meg fogsz szakadni otthon!
Én nem erőltetném ezt a dolgot...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!