Párom nem akar gyereket - mit lépjek?
Apránként rájövök, a párommal nem egyezünk alapvető dolgokban. Nem tervez jövőt, persze lehet, csak velem nem. Szerinte a házasság nem fontos, és tegnap egy beszélgetésnél kiderült, végül is nem bánná, ha sosem lenne apa. (eddig szó sem volt erről, egy fiúról álmodtunk) Augusztusban leszünk 2 évesek, együtt élünk egy ideje. Ez már úgy gondolom, komoly kapcsolat. Természetesen én sem tartom aktuálisnak a házasságot meg a gyerekvállalást, de azért nem tilos gondolni rá. Nővére babát vár, így jött szóba a gyerektéma; párom apja is viccelődött telefonba, hogy húzzunk bele mi is (ott a 3. gyerkőc jön). 28 éves lesz a párom, de még gyerek, sokszor maga mondja ezt. Tegnap mondtam neki, én úgy érzem, sosem érezné magát elég felnőttnek ahhoz, hogy egy másik életért feleljen. Igazat adott.
Eddig is betegesen félt a témától, szexuális életünk egy nagy 0; görcsöl, nehogy teherbe ejtsen. Mintha menekülne minden elköteleződéstől... Pl. most sem érti, mi a gondom, "Megbeszéltük, hogy nem lesz gyerek sose, és akkor mi van?" Inkább játszik a gépén.
23L
válasza:Nem vagy lekésve semmiről.
A férfiak későn érnek. Hagyj neki időt.
Az én párom egészen 36 éves koráig mondta hogy nem akar még gyereket mert nem érzi magát késznek az apaszerepre.
Aztán 1 csapásra megtört a jég. Én pedig türelmesen vártam addig.
Utána ő volt a legaggódóbb kispapa, minden vizsgálatra elkísért. A sok nagypocakos kismama közt ott ült velem egyetlen apukaként a váróban és szorongatta a kezem. Dagadt a májam a büszkeségtől hogy micsoda rendes pasim van!
Amikor meghallotta a babánk szívverését majdnem elsírta magát örömében.
Szóval várj mert még valóban nem érett rá.
válasza:Szerintem ne erősítsd meg benne hogy ő egy gyerek vagy hogy nem tud felnőni mert akkor elfogadja hogy te is így gondolod és még ilyenebb lesz. Talán próbáld meg kiemelni azt amikor felnőttesebben viselkedik.
És egy személyes tapasztalat: én is későn értem mert szüleim és barátnőim állandóan azt mondogatták hogy én gyerek vagyok és képtelen vagyok bármiért is felelősséget vállalni. Ha bármit elrontottam azonnal példálóztak hogy na ugye hogy semmi felelősség nincs bennem... Aztán egyszer csak leesett hogy bakker nehogy már belesüllyedjek az általuk hangoztatott hülyeségekbe!! Utána keményen összeszedtem magam és utólag nézve teljesen egyenesbe jött az életem! Az akkori barátnőm nem szidott állandóan hanem leült velem beszélgetni és rádöbbentett hogy menyivel jobb felelősségteljesen élni és felnőni. És utána is kiállt mellettem még ha hibáztam is.
Úgyhogy csak vélelmezem hogy ilyen "gyerek vagy te" és "áááá, nem vagy egy felelősségteljes ember","fel kéne már nőnöd végre" hozzáállása lehet a szüleinek is.
De igen, már sokszor beszélgettünk a jövőt illetően. Hogy nem akarnánk nagy felhajtást az esküvőn, max szűk rokonság, de akár egy kéttanús is megfelel. És egy gyermek, egy fiú, lányt nem szeretnénk.
Szóval beszéltünk már erről, 2 év alatt el is várná az ember az ilyesmit. Csak eddig is szerintem olyan kényszeredetten vett részt ebben az álmodozásban, igazából az ilyen dolgok távol állnak tőle, nem aktuálisak számára, és talán sosem érzi magát érettnek hozzá.
Más ember nem 5 percben tudná le, hogy akar-e gyereket, nem-e, és ha nem, akkor ennyi, ne is beszéljünk róla? Mint akinek minden mindegy.
válasza:9 hónappal ezelőtt én is így voltam mint te.
Elhagytam a barátom, és azóta boldogabb vagyok!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!