Távkapcsolat első napja. Hogy viseltétek az első időket, míg újra együtt lehettetek?

5 évig utazgattunk, meg lehet szokni, ha nehéz is.

Fel a fejjel!

"Skype, telefon a pótlószer."

Másfél éve élünk távkapcsolatban. Imádjuk egymást. Ő könnyen elfoglalja magát, én vagyok a szenvedősebb. Most két hétig nem találkozunk, egyelőre még jól viselem, meglátjuk mi lesz később.

Találkozz a barátnőiddel, kezdj el valamit tanulni, keress hobbit. És helyezzétek kilátásba az összeköltözést, hogy legyen fény az alagút végén! Nekünk még másfél évünk van hátra legalább sajnos.

Nálunk féltékenykedések csak a kapcsolatunk elején voltak, most már minden oké, és imádjuk egymást!

Mi 3 éve élünk távkapcsolatban.

Nem igaz, hogy nem lehet csinálni, mi félig gyerekként kezdtük és együtt nőttünk fel a kapcsolatunkhoz, és ehhez a feladathoz, mármint ahhoz, hogy kitartsunk...

18-19 évesek voltunk, amikor 2 év után búcsút vettünk egymástól, mindenki nevetett rajtunk és azon szórakoztak, hogy milyen naivak vagyunk, hogy azt hisszük működni fog. De tudod mit? Működött...és ma is működik. HA két hittel teli "gyermek" megtudta csinálni, ha szeretitek eléggé egymást, Ti is megfogjátok tudni csinálni!

Első hetekben, hónapokban rossz volt. Keveset találkoztunk 3-4 hetente, egy-egy hétvégét, gyakran még akkor sem tudtunk kettesben lenni, szóval továbbra is közröhely tárgyának számítottunk, mert nem "használjuk ki az egyetemi éveket". Ja és persze mindenki esküdött arra, hogy előbb-utóbb megcsal a párom. Csak az a helyzet, hogy én a páromban nem 100%-osan hanem 101 %osan bízom, jobban mint magamban. A nevelés, az elvei, a szeretete irántam erősebb egy vágynál...

Lényeg, 3 éve csináljuk, voltak nehezebb időszakaink, és most is egy ilyen időszak végén vagyunk...én most diplomázom, nincs szabad hétvégém, nincs egy szabad percem, nagyon nehéz. De elfogadta, és kitart mellettem, még 3-4 hónap és összeköltözhetünk végre.

Ami könnyebbé tette számunkra, hogy nem volt kérdés a bizalom. Mindennap beszéltünk random szerűen, amikor eszünkbe jutott egy vicc, egy esemény, egy történés, amit épp akkor akartunk elmondani...Leveleket sms-eket írtunk egymásnak.

Nekem az a véleményem, hogy az a kapcsolat, ami egy távkapcsolat miatt szétmegy, olyan mintha nem is létezett volna, az előbb utóbb valami miatt megsemmisült volna.

Mi úgy vettük ezt a 3 évet mint garanciát a házasságunkra. És most már biztos vagyok abban, hogy volt értelme végig csinálni...

(Az viszont már más tál tészta, hogy ha lehetne az időt visszaforgatni, nem mennék bele a távkapcsolatba, mert ezt a 3 évet nekünk senki nem adja már vissza :( inkább más szak, egy város, mert az egész nem ér annyit).

Kitartás! Új hobbi, filmek, barátok, sokat segítenek!