Külföldön élők! Van köztetek olyan aki egyedül ment ki?

101%-ig átérzem a kérdésedet/problémádat. :)

Én kicsit több mint fél éve indultam neki a nagyvilágnak, tök egyedül. Mára azt hiszem már megszoktam, nincsenek nehéz pillanataim, és nem vágyom annyira iszonyatosan haza. Viszont kezdetben nagyon nehéz volt, hiányzott a családom, a barátaim, a régi kis életem.

Vannak új barátaim, és egészen elvagyok. De néha átfutnak rajtam érzések, hogy pl óó te jó ég, de jó lenne, ha most itt lenne velem xy, milyen jó lenne ha ezt xy is látná...

Mágbánni semmiképp nem bántam meg... Azt hiszem csak idő kérdése az egész. De olyan, mint 'otthon', talán sosem lesz. De ettől még lehet jó. :)

2. vagyok

Svájcban vagyok.

Én 20 évesen, 18 évvel ezelött mentem ki egyedül a nagyvilágba. Az elején egyre messzébb akartam menni, elöször Franciaországba voltam, aztán a nagy honvágy miatt egyre közelebb költöztem Magyarországhoz:)Az igazság az, hogy bármennyire beilleszkedtem a környezetembe, mégsem az igazi, mások a szokások, a kultúra, a vérhömérséklet az emberekben. Semmilyen nyelven nem tudok egy könyvet, filmet vagy akár egy viccet úgy átélni mint magyarul. Éppen ezért élek most Bécsben,(hogy ne legyek messze , így bármikor még hétvégére is hazaugorhatok) hiába hogy osztrák a párom, és a gyerekeim is a németet anyanyelvként használják, én mindíg magyar voltam, és leszek ergo Magyarországon érzem magam a legjobban.

38/N