Lemondott valamiről a párod, miután szülők lettetek?

Atyám, 16.49. a szülők szégyene!

Nem tudom hogy férfi vagy nő, de ha az én apám/anyám lenne, föld alá szégyellném magam a gondolkodása miatt.

Férjem az éjszakai programokról (azelőtt járt havonta éjjel szerepjátékozni haverokkal) és az is változott, hogy bármilyen programra menne, egyeztetjük előtte. Mármint mondja előre, hogy megy. De nálunk én is járok kikapcsolódni, olyankor ő van a kisfiunkkal. És együtt is járunk, akkor a mamáéknál van a pici.

16.49. elmondok valamit: az anya nem egyedül vállalja a gyereket. Van egy férfi, aki bedugja a farkát, és abból lesz a baba, tehát a nő nem magát termékenyíti meg, hanem ketten vállalják a kölköt. A Te gyerekeidet is ketten csináltátok, ergo ketten vállaltátok, ketten akartátok. A gondolkodásod alapján három ötletem van a kilétedet illetően:

1. férfi vagy, a legrosszabb fajtából

2. nő vagy, akinek a gondolkodása ott maradt valahol a középkorban, egy kis faluban

3. nő vagy, aki szíve szerint nem így tartaná jónak ahogy leírta, de állati irigy az olyan nőkre, akik nem így élnek, és akiknek a férjük is felvállalja a gyereket.

Maradjunk az első verziónál, talán az legvalószínűbb. Tehát, ha te is akartad a kölköket, bedugtad a farkincád asszonyba, ergo vállaltad hogy lesz gyereked, akkor tessék a felelősséget is vállalni. Tudod, nem attól leszel az apjuk, hogy megcsináltad őket és viszed haza a lóvét. Hanem attól, hogy részt veszel az életükben. Gondozod őket, foglalkozol velük. És szerető családapa vagy és szerető férj. Férj, aki néha segít az asszonykának, hogy ő is feltöltődhessen. Mert ő is ember.

És oké, hogy 24 órás munka, de amíg kisapám te magad nem 24 órás munkát vállalsz, addig asszonykádra se lőcsöld rá a KÖZÖS GYEREKETEKET 24 órára, vagy ha igen, fizesd ki a túlóráját.

Summa summarum: ha férfi vagy, csapnivaló férfi vagy. Apának is, férjnek is. Nemed szégyene.

Ha nő vagy: ha ti így élted, ahogy gondolkodsz, hogy tied a gyerek mert a férj pénzkereséssel foglalkozik, és neked ez jó, akkor oké, te életed.

Ha csak irigység miatt mondtál ekkora baromságokat, akkor beszélj a férjuraddal mert ez így nagyon nem jó..........

"Amilyen házisárkány vagy én haza se mennék."

A másik okos. Tudod, szerintem ilyen embert a kutya se várna haza. Hiába fogsz itt most topmodell barátnőt hazudni, két gyerekkel, valószínűleg vagy egy 15 éves takony vagy, vagy anyáddal élsz és macskád van :)

Mikor az én lányom volt 4 hónapos alig éltem.Párom kb annyit segitett mint neked.Nem erőltettem a dolgot.Mindig egy kicsivel többet kértem tőle,nagyon lassan haladtunk.Most 2éves és tök jól elvannak,fél napra itthonhagyom vele nincs gond.Ahogy nagyobb lesz a gyerek úgy lesz könnyebb neked.

Hogy miről mondott le a párom?az alvásról(még mindig nem elussza át az éjszakát)a szabadidőről mert a gyerek mindig ott van,alkalmazkodni kell hozzá.

Nálunk ugyanez, hétfőtől péntekig meló, néha csak fürdetésre (értsd 8ra) vagy arra sem ért haza, szombaton a céges kocsit bütyköli, vasárnap meccs. A különbség annyi, h nekünk 2 gyerekünk van. (egy két éves és egy 3 hónapos)Mikor még csak egy volt, nem éreztem annyira vérlázítónak a helyzetet, de így két gyerekkel már én sem vagyok annyira mobil, nem tudunk annyit mászkálni, a házimunka is valahogy több időt emészt(ene) fel.

Nekem nem is az a bajom, hogy magamra nincs időm, elfogadtam hogy amíg ovisok nem lesznek,az én munkám ez, éss úgy alakítottam, hogy pl a délutáni alvás alatt én is olvasok, netezek, stb. Nekem az fáj, hogy együtt alig vagyunk.Mintha nem lenne igénye ránk. Nem érdekelne a hülye foci sem, ha mondjuk szombaton elmennénk valahova csavarogni. (moziról, ilyesmiről nem is álmodok)

Tegnap jó idő volt délután, mikor hazajött a meccsről, elmentünk sétálni, vittük a kutyát is.

Nekem már ez is egy óriási program, de ő ezt nem érti. Hogy milyen az, mikor napokig nem beszélsz felnőtt emberrel, mert ugye neki sincs kedve semmihez, mert fáradt, meg annyi jár. Nekem is jár basszus!

Imádom a gyerekeimet,de lássuk be, az "igen drágám, az egy kutyus" nem szellemi kihívás.

Ja, az alapkérdés: összességében szerintem a párom nem mondott le semmiről.

16:49es vagyok

Egyrészt nő vagyok.Másrészt a férjem nagyon is rendes volt,amiben tudott,segíteni akart,és sokat játszott,foglalkozott a gyerekeinkkel:)Sokszor én beszéltem le róla,hogy biztos fáradt,inkább csak nézzen minket ahogy fürdetem,vagy egyen,pihenjen,mert fáradt,stb.És az is volt,csak úriember,viszont nagyon jól esett neki,hogy figyelek rá.Ez a különbség köztem és a többi nő közt,nekem nem szűnt meg a világ,és ha egyszer gyereket vállaltam,akkor nem lustálkodok,legalábbis nem a férjem kárára.Van egy majdnem felnőtt msotohalányom,persze őrá sem kötelezően bízom,de azért sokat van velük.És mindemellett van időm érdekes módon(és volt is kezdettől fogva),sportolni,igényesnek,nőiesnek maradni,főzni a családnak,és a mostohalányommal(aki egyébként olyan,mintha a sajátom lenne)segíteni neki egyetemi tárgyaiban(mert ugyanúgy mérnökök vagyunk).Nálunk tudjátok tökéletes harmónia uralkodott mindig is,és 10 év házasság után is a másik kivánságát lessük a férjemmel.Ja,arról nem is beszélve,hogy mielött gyereket vállaltam volna,elég keményen dolgoztam,és a félretett pénzemből bőven jutott bébiszitterre is.

27.

Mindenki örül, hogy tökéletes vagy, de a kérdező és mi többi selejt sajnos nem, mi is jól állunk, de én akkor is azt szeretném, hogy a párom és ne egy idegen foglalkozzon a gyerekkel. Én a baba mellett is dolgozom és tudod mit, az már egy kikapcsolódás, ha 2-3 órát eltűnök. Előtte nagyon sokat dolgoztam, de egy gyerekkel sokkal fárasztóbb.Sokkal keményebb munka.

Senki nem mondta,hogy selejtek vagytok,én csak mondtam,hogy becsüljük meg azt,ha eltartanak,és közben a gyerekünkkel lehetünk egész végig.Én is dolgoztam nagyon keményen,10-12 órákat(azért is engedhetem meg a bébiszittert),mondjuk lehet,hogy nem olyan helyen,mint más nők(gyárban műszaki vezető,ahol a mérnöki tervezői feladatoktól a menedzsmenten át a munkások irányításáig minden kijutott nekem),de szóval ahhoz képest gyereket nevelni laza kikapcsolódás volt.Igaz,amikor visszatértem dolgozni,valahogy nem sírtam vissza a gyereknevelést sem,dehát én alapból elég férfias jellem vagyok,szivesebben irányítom a beosztottaimait,mint a gyerekeimet.A bébiszitter viszont sokkal ügyesebb is tud lenni,mint az apuka,nem feltétlenül rossz döntés "idegenre"bízni.A mi bébiszitterünk jól képzett,nagyon ügyes lány volt(ma is ő vigyáz rájuk),imádják a gyerekek,meg én is :)

Na mondjuk ehhez tény,hogy hozzájárul az,hogy a férjem legalább olyan aktív,mint én,ilyen,amit ír a kérdező,kizárt,hogy előfordult volna.Ha nekem valamihez nem volt időm,tuti azonnal ugrott volna.Nem is értem,egyes férfiaknak nem öröm,ha a gyerekükkel lehetnek? :S Biztos könynen ugatok így,hogy bébiszitterem volt(nem keveset 24 órában mellettem),mostohalányom is rajongásig odavolt a kisöccseiért,szóval rá is számíthattam bármikor,meg férjem hozzáállása is olyan volt,hogy ugyan a munkából keveset kellett kivennie a részét(bár erről is inkább én beszéltem le),de az soha nem volt gond,ha simán csak vigyáznia kellett a gyerekre.

Kedves Kérdező,szerintem üljetek le,és mond meg neki,hogyha a részét nem is veszi ki a munkából,meg sportról se akar lemondani,azért legalább alkalmakkor vigyázzon a kicsire,vagy legalább próbálja ki,olyan nagy öröm,amikor látja,hogy mosolyog rá a kicsi,vagy késübb mondja neki,hogy apu,meg alkot neki valamit oviban.

Én amikor kicsi voltam,szinte jobban ragaszkodtam apámhoz,mnt anyámhoz,sok emlékem van vele,pedig ő Ausztriában dolgozott egy cégnél,csak hétvégén láttuk,de akkor sokat foglalkozott velem,és lám,megvolt az eredménye,mert imádtam őt.Hívd fel a figyelmét rá,hogy milyen büszke lesz a kislányára késöbb,amikor el kezd beszélni,járni,és majd szalad hozzá,kimondja a nevét,és ez csak egy ideiglenes állapot,amikor kb semmit nem lehet kezdeni vele.

Egyébként a kutyát nem tartom rossz ötletnek,lehet,hogy kicsit felelősséget tanul tőle,és akkor a gyerekkel is többet foglalkozik,majd késöbb együtt játszanak a kutyussal,ilyenek.Plusz a gyerekre is jó hatással van egy állat jelenléte.Addig is mond neki,hogy a felesleges gondoskodásvágyát élje ki a picin :) Arról nem beszélve,hogy a kislányok többnyire apásak lesznek nagykorukban!

De ha nincs is semmi változás,gondolj rá,hogy nem ez a legrosszabb,vannak sokkal rosszabb apák :S (nem dolgoznak,eltartatják magukat,részegen járnak haza,dohányozni se képesek máshol,nehogy vmi áldozatot hozzanak a kicsi egészségéért,féltékenyek a gyerekre,mert anyuci többet foglalkozik velük),ez talán picit segít.És késöbb biztos jobb lesz a helyzet,ha nő a gyerek :)

Amúgy szüleidre lehet,hgoy csak rá tudnád bízni néha,lehet,hogy két gyerek nem lenne nagyobb teher,legalábbis nem kétszer akkora,mint egy(ha együtt kell rájuk figyelni,egyszerre viszitek hozzájuk a nővéreddel).Esetleg nővéreddel is megdumálhatnátok,hogy néha hozzád passzolja le az unokahugodat/öcsédet,egyszer meg te.Vagy keresztszülők?Ha vannak,néha őket is megkérheted,ha nincsenek,válassz a lányodnak :)

Ha meg csak a párod marad,néha lehet kicsit erőszakoskodni :D