Milyen hétköznapi hazugságaink vannak?

Általában azok tartoznak ide, amelyeket az ember gyakrabban használ mindennapi és nem igen jelentős helyzetekben. (Mert azt tudni kell, hogy a legőszintébb ember is hazudik néha. Olyan ember nincsen, aki mindig, mindenkor igazat mond.)

PL. Szembejön a barátnőd az utcán, éppen frissen fodrászolva a haja, és új kreációt próbált ki. Megkérdezi, hogy szerinted jól néz-e ki, neked pedig nincs szíved megmondani, hogy piszok pocsékul fest, mert tudod, hogy sértődékeny, és nagyon sokáig fogja magát rágni a válaszodon. Ezért aztán mondasz neki vagy egy kitérő választ ("nem is tudtam, hogy új krációt akartál kipróbálni...milyen érdekes...hogy ennek a fodrásznak milyen érdekes ötleteie vannak"..stb.) vagy tálalsz neki egy hétköznapi hazugságot: azaz füllentesz. "Igen, tényleg nagyon jól nézel ki" stb.

Az a lényeg, hogy ezzel a hétköznapi hazugsággal elkerülsz egy hosszabb távú konfrontációt, veszekedést. Nem akarsz belebonyolódni semmibe, nem akarsz magyarázkodni, fáradt vagy stb. Ezer oka lehet. Nincs nagy jelentősége annak, hogy hazudsz, mert a hétköznapi hazugségok esetén általában a másik fél is érzi, hogy csak kegyes hazugság - ez is egy elnevezés erre - áldozata lett.

"Elolvastam, és elfogadom a felhasználási feltételeket":D

Viccet félretéve, a jól vagyok, nincs semmi baj, nincs rossz kedvem, csak fáradt vagyok, és ehhez hasonlók, nekem legalábbis.

Általában tényleg a jelentéktelenebb helyzetekben mondunk valamit... Jó a felsőd, nem is vagy elhízva, és ha nem akarsz valamiről beszélni, á, semmi.

Velem még az is sokszor előfordul, bár nem is igazán hazugság, hogy valami nem fér az én értékrendembe, nekem a kettes nem jó jegy, és nem is fekszem össze apám barátaival 16 évesen, de van osztálytárs, ismerős, aki igen. Ha mesél valamit, bólogatok, ráhagyom, de nem állok le vitatkozni vele, hogy mekkora idióta, hogy ilyeneket csinál, meg sem szólalok, magamban pedig ledöbbenek, és szinte el sem hiszem, hogy ilyen a világon van, és hogy az ismerősök között...

De ezek egyébként nem is igazán nagy hazugságok, hiszen nem hazudsz magadnak egy villát medencével, sem egy bombázó feleséget három aranyos gyerekkel, és nem versz át jelentősen senkit.

Egyszerű, neked nem tetszik a vörös haj, akkor sem, ha neki jól áll, ráadásul az adott vélemény pont semmit nem számít, maximum nem bántod meg vele az illetőt. Az meg, hogy nyűgös vagy, vagy szomorú, és valaki megkérdezi, hogy mi a baj, de semmi köze hozzá, vagy hosszú, nem is ismeri a körülményeket, és rávágod, hogy semmi, az sem igazán hazugság, de ő is tudja valószínűleg, hogy nem kell tudnia róla, sőt, lehet, nem is érdekli... Én például reflexből megkérdezem mindenkitől, hogy mi a baj...