Hogyan "taníthatnám" meg anyukámnak, hogy azt értékelje, amilye van?

Állandóan csak panaszkodik,hogy ő nem így képzelte az életét,milyen rossz neki stb. Talán emiatt mostanában rengeteget iszik. Szeretném neki elmondani,hogy felesleges azon szomorkodni,hogy milyen nincs,vagy mi lett volna ha. Becsülje azt,ami megadatott neki. Rengetegen élnek sokkal nehezebb körülmények között. Van saját háza,nincs hitele,vannak gyerekei,egészséges. Őszintén megmondva (lehet,gonoszul hangzik),nem is értem mi baja van. Hogy érthetném meg vele,hogy kár azzal elvesztegetnie az életét,hogy olyasmi miatt bánkódni,amin nem lehet változtatni?