Honnantól számít valaki alkoholistának? Vagy kezdődőnek?

és az mennyire befolyásoló tényező a meghatározásban, hogy mi az a lelkiállapot, amiben minden alkalommal az ital a megoldás? Mert amit én észreveszek az az, hogy ha kettőnk közt feszültség kisebb vita van, akkor valami mondvacsinált indokkal elmegy itthonról és csak későn jön haza, természetesen nem józanul.

Van, hogy nem iszik napokig, de eddig még nem volt olyan hét, vagy 2 hét, hogy ne ivott volna. Ezek a leghosszabb időtartamok amik eltelnek 1-1 ivászat között. Ennél csak sűrűbb a dolog.

Vagy ha ismerőseivel (mert még csak barátoknak sem nevezném) megy el valahova, akkor nincs olyan alkalom, hogy ne inna. Azért ezt se tartom igazán normális dolognak, hogy valaki ne tudjon úgy beszélgetni másokkal, hogy ne igyon.

EZ ugye már az? Vagy eltúlzom?

Én is emiatt aggódom, hogy bizonyos lelkiállapothoz köti az alkoholt, mint megoldást. Ha csak ártatlan szórakozás lenne és az sem minden alkalommal, akkor nem lenne semmi bajom. Néha én is megiszok egy-két pohár bort, vagy ha előre tudjuk, hogy nagy buli lesz, akkor én is el tudom magam engedni, na de a mindennapokban, akár délelőtt, csakúgy.. egyedül.. NEM!!!!

Sosem itthon intézi el magát, ha itthon iszik, akkor megáll egy bizonyos ponton.. de amikor elmegy, akkor dőlöngélve jön haza és a legszörnyűbb hogy képes elaludni a hidegben..

Szakíottam már, de haragszom magamra, hogy cserben hagyom, mert segítség kellene neki. De nem hajlandó beismerni hogy ez baj, és így a segítség szótól már ideges is lesz..

háát, az attól függ, hogy mennyi feszültség éri.

Mert ha pl kettőnk közt minden rendben, akkor viszonylag nyugodtan viseli, hogy megkérem ne igyon.. De ha valamin összezördültünk, még csak nem is igazi veszekedés, akkor elmegy és így jön haza..

De olyanra is emlékszem, sokszor kértem, hogy ne igyon esténként csak 1-1 sört se, mert nem szeretem ha sörszagúan bújik mellém este, (szexelni meg pláne nem bírok így) de akkoris kinyitotta és megitta a legtöbb alkalommal..

Kedves utolsó, te is tapasztalatból beszélsz?

Nem írtok rossz dolgokat, de még magamnak is nehéz megoldani az életet, nem még neki hobbikat keresni. Van olyan dolog az életébe ami kikapcsolja, nem egy unatkozós fajta, inkább a küzdés hiányzik belőle. Sajnos. De ezt én nem akarhatom helyette. Szntén sajnos.

Nem kifejezetten nyitott új dolgokra..

Már azon a szinten vagyok, hogy magamat kell mentenem, de még az utolsó utáni lehetőséget is meg akartam ragadni, hogy javuljon a helyzet, úgy, hogy a szerelem részemről teljesen elmúlt, de rá kell jönnöm, hogy nem megy.

Sajnálom, hogy így alakult, de egy kapcsolatba nem csak az én részem kell, ahhoz hogy működjön..Pedig eszméletlenül szerettem.

Talán az amit írtatok is, hogy talán egy hatalmas sokk kell neki ahhoz, hogy felébredjen, majd mikor már tényleg nem leszek itt mindenna, lehet, hogy felébred. Elveszíti a "szerelmét" és azt a sok dolgot, amit együtt terveztünk, azért, mert képtelen volt abbahagyni az ivást.

De ha ettől észbekap, akkor megérte elhagyni.