MIért általánosítanak a "felnőttek" a kamaszokkal kapcsolatban?

Ne általánosíts te se. A felnőttek egy része ilyen, igazad van, de egy jó része nem.

Édesanyád már nem tudod megváltoztatni. Ahogy írod alapvetően a szeretet hiányáról van szó, azért nem tisztel mint embert, mert csak egy személynek tekint, aki ki van szolgáltatva neki.

De jó alaposan végig tudod gondolni a dolgot és a saját gyerekednél másképp csinálni. Figyelj, mert a megélt minta nagyon erős, folyamatosan vigyáznod kell majd és tudatosan döntened, hogy te ne így csináld majd.

Szerintem elsősorban azok ilyenek, akiknek valami hiányzik az életükből, és a gyerek marad a lábtörlő ugye... Nálatok az, hogy nem volt anyukád mellett egy olyan partner, akivel boldog lehetett volna, nem tudom, miért, lényegtelen, és nem is neked kell megoldani, viszont neked meg van egy párod, akivel ő látja, hogy jól megvagytok, és ez neki nem sikerült. Nálam hasonló a helyzet, én érettségiig igencsak sok dolgot elértem, amit a velem egykorúak nem, pedig egész életemben engem tekintettek a család szemétjének, ehhez képest évfolyamelsőként végeztem, a főiskolára viszont alaposan rányomta a bélyegét, hogy nem tudtak érettségiig eléggé leverni, most már ott tartok, hogy minek csinálom a sulit, ha nekem spec. nincs kihez odaköltözni, dolgozni is kéne, ha lenne olyan, ami mellett jut idő a sulit befejezni, és itthon meg állandóak a balhék, így nem tudok rendesen arra koncentrálni, amire kéne. De nem fogom feladni, csak nem tudom, hogyan jussak előbbre. Náluk is ez van, hogy baromi rossz lett ez a házasság, ők nem váltak el, viszont nem is szeretik egymást igazán, és hogy én elértem olyan dolgokat, amiket ők is szerettek volna, és látják, hogy én megvalósítom az álmaimat, ők meg nem tudták valamiért.

Próbálj türelmes lenni anyukáddal, ha tudsz, és ha olyan miatt parádézik, ami nem jogos, akkor 2 füled van, egyiken be, másikon ki, TUDOM, NEHÉZ. De másképp nem megy, muszáj erővel is így tenni. 2 lehetőség van az ilyen szülőknek, vagy olyan házsártosak lesznek, mint azok az idősek, akik folyton szidják a fiatalokat a tömegközlekedésen, vagy rájönnek, hogy másképp is lehet, ahhoz viszont türelem kell azoktól, akik a legközelebb maradtak hozzájuk.

Nekem is voltak nagyon hasonló problémáim. Néha még ma is előjön mindez.

Ami nekem segített, az a felismerés, hogy a "felnőttek" is csak emberek - ugyanolyan tanácstalanok és sérülékenyek tudnak lenni, mint Te, vagy Én, vagy bárki más, kortól és nemtől függetlenül. Csak ezt el szeretnék fedni.

Általánosítani akkor szoktak az emberek, ha nem akarnak támadási felületet hagyni magukon, mert mindig könnyebb "elintézni", "lerendezni" vagy "kezelni" valamit, ami általános. Azok nem érintenek annyira személyesen. Ettől kialakulhat az az illúzió, hogy mégsem annyira sérülékenyek.

Felnőtt vagy már Te is, állj fel, légy erős, de azért hajolj a kompromisszumokra, és mindig csak és kizárólag önmagadnak akarj megfelelni. De ezalatt nem azt értem, hogy csinálj azt, amit csak akarsz, hanem hogy legyenek elveid, amikhez mindig tartod magad. Akkor akármi is történik, akárki akárhogyan kezel, mindig lesz miért felemelt fejjel szembe nézni vele.

Mert a lekezelés mindenütt ott van - mindig is találkozol majd olyanokkal, akik semmibe vesznek. Például egy munkahelyen a főnök. Ne foglalkozz vele, a lényeg, hogy Te ne legyél majd lekezelő, ha egyszer Neked lesznek alkalmazottaid, vagy gyerekeid, hiszen láthatod, mennyire nem jó. Próbáld úgy felfogni, hogy ebből is tanulsz.

Béke Veled