Tényleg ilyen lenne egy szegény ember?

Egyik szobatársammal minden beszélgetés során arra lyukadunk ki, hogy Ők mennyire szegények, mennyire ki kell számítani a pénzét. Ruháin nem látszik, de a boltba fél órát (nem viccelek) válogat, hogy milyen csokit vagy csipszet vegyen meg. Sorra mondogatja, hogy ez meg ez milyen finom és kérdezi, hogy ettem már. Mindenre az a válaszom, hogy nem. (eddig max 150 Ft volt, amit egyszerre magamra költöttem és édesség, de már azt sem). Amit pedig én veszek néha, 45 Ft-os csoki, leszólja, hogy milyen rossz az íze. Folyamatosan az a témája, hogy miért nem eszek húst, miért csak spenótot vagy főzelékeket.

Karácsonyra nyomtatót kapott, én egy bögrét. 20. szülinapjára pedig egy 100 ezer Ft értékű fényképezőgépet, míg én még egy tortát sem. Ennek ellenére váltig állítja, hogy Ők nagyon szegények és milyen rossz nekik.

Ez mindennapos téma, így nem igazán tudom hova tenni a dolgot. Én erre nem mondok semmit, nekem ez nem büszkeség. Irigyelte tőlem az ösztöndíjat és a szociális támogatást is. Nagy álmom egy fényképezőgép (olyasmi amilyet most kapott) ezt Ő is tudja, úgyhogy már most felkészültem, hogy az orrom alá fogja dörgölni, hogy Ő megkapta én meg maximum a szoctámból tudom majd összekuporgatni.

Mit lehet az ilyenjeire válaszolni?