Hogyan lehet elengedni ezt a gondolatot?

Nem szabad ragorcsolni. Talan pont a baba miatti stressz miatt nem tudsz teherbeesni.

3 pelda is volt ra a ismeretsegi koromben, hogy valaki nagyon akarta a babat, mar-mar gorcsosen, es nem esett teherbe. Aztan mikor mar lemondott rola, akkor... hoppi. Osszejott.

Tippem: tojjal ra az egeszre, fogadd el, hogy lesz, ami lesz. Ne a baba miatt legyel egyutt a paroddal, hanem magadert. Elvezd a szexet, elvezd, hogy ''no baba no cry''. Ossze fog jonni. :)

Tarts egy kis önvizsgálatot. Tedd fel magadnak a kérdést: miért szeretnék én annyira babát? Miért forog minden gondolatom a baba körül? Talán legbelül boldogtalan vagyok és egy gyerektől várom hogy meghozza a boldogságot a számomra? Elértem az élet minden területén amit akartam? Ez azért fontos mert sokan akik sikertelenek azok a sikertelenség elől menekülnének gyerekvállalásba. És/vagy ketyeg a biológiai óra. És most már sietni kell mert mit fognak szólni mások ha utód nélkül fogok tengődni (hát de kinek is él az ember? másoknak? vagy saját magának? csak az utóbbi esetben lehetséges a boldogság). És persze félek hogy egyedül maradok, nem csak mások véleménye miatt hanem azért is mert egyedül rossz lenne élni. (Pedig megsúgom: görcsösen akarni a boldogságot - mert félsz a magánytól - sokkal rosszabb végkifejlethez vezet mint egyedül élni).

De akkor végső soron ez az egész nem is a gyerekről hanem rólam szól, nem? Ha pedig így van, akkor mihez fogok kezdeni ha a gyerek nagykorú lesz én meg itt maradok nélküle? A gyereket a szülő csak kölcsönbe kapja. Mert nem láncolhatom magamhoz egész életemre. Ha pedig mégis megteszem akkor azzal a gyereknek ártok, a saját boldogságának keresésében akadályoznám őt és ez is csak rólam szólna (ha meghalnék akkor pedig teljesen meg lenne lőve). Tehát végül ugyanúgy gyerek nélkül maradok mint most vagyok (jó persze attól még a gyerekem lesz de már nem lesz ott velem minden nap). Hát akkor? Mi értelme van ennyire görcsölni a gyerekkérdésre? Hiszen valódi boldogságot önmagában a gyerek nem képes hozni, ahhoz az élet más területein is sikerek kellenek.

Jól mondja az első, nem egy esetről hallottam, hogy házaspárok évekig próbálkoztak, végül jelentkeztek egy örökbeadási programra, időközben összejött a gyerek... vagy már lemondott róla, és tessék. Olyan is volt, hogy kiderült, a nőnek nem is lehet gyereke gyakorlatilag, annyira minimális az esélye, hogy egyenlő nullával... nehezen, de feldolgozták, majd teherbe esett mégis.

Mondani nagyon könnyű, megtenni rendkívül nehéz. Ha minden rendbe egészségügyileg mindkét félnél (kivizsgálás kell ilyen korban azért, ha nem jött össze a gyerek, nem tudom, voltatok-e), akkor nyugi.