Van a családotokban/környezetetekben olyan aki elmúlt már 23 éves, de még nem volt kapcsolata?

Van, én. 32 vagyok és nem volt még kapcsolatom. (már nem is lesz, megöregedtem)

Mi a hiba? Mindig olyan nőkbe szeretek bele, akiknél semmi esélyem. Aztán évekig kínlódok, mire következik a másik esélytelen szerelem. Szinte kötelezően jön az "aranyos vagy, de inkább legyünk barátok" duma.

Emellett a külsőm szánalom, és van egy rakás rossz tulajdonságom is.

Igen, én. Dolgozom, mellette levelezőn csinálom az egyetemet, idén fogok végezni, és így nincs időm ismerkedni. Különben is elég magamnak való vagyok, és nem is vagyok egy szépség. Volt már, hogy megpróbáltam kapcsolatban lenni valakivel, csak hogy elmondhassam, hogy nekem is van szerelmi életem, de csak nyűglődés volt, nem jutottunk semmire. Egy darabig defektesnek tartottam magam emiatt, de most már kezdem azt hinni, nem vagyok az, és lesz még esélyem...

24/L

Az összes mindenkitől kérdem aki eddig írt: nem hiányzik nektek egy társ? Én 24 vagyok, volt már igaz kapcsolatom, de mindig olyanba szeretek bele akiknek már kapcsolatuk van, így semmi esélyem. Képtelen vagyok független, érett férfit találni, engem nem keresnek (pedig állítólag nem vagyok ronda), én meg ha belezuhanok valakibe...akkor az több hónapos/éves nyűglődést jelent, rá se bírok másra nézni. De már megbolondulok a magánytól.......

24N

Nekem van 24 éves ismerősöm, akinek nem nagyon jönnek össze a lányok. Persze mindig a barátok közt kotorászik és az sem zavarja, ha a kiszemeltnek van már párja és csak nyomul 1000-el, persze ezzel a kevés barátságát teszi tönkre. Kinézetre nem egy adonisz, nagyon makacs és önfejű, iszonyatosan zárkózott, nehezen nyílik meg idegeneknek, ezért nehezen is ismerkedik és roppant előítéletes.

Mellesleg, akivel úgy elvan azzal jófej, meg közvetlen, de ez nagyon kevés ember...

Igen,itt vagyok én is. 23 éves vagyok és nem volt még barátom.

Ennek több oka is van:

1. Otthonülős vagyok,ritkán mozdulok ki,de akkor sem olyan helyekre járok,ahol lehetne ismerkedni

2. Önbizalom hiányos vagyok. Nem vagyok megelégedve magammal,egyszerűen nem szeretem magam. Ha én nem fogadom el és "szeretem" magam,ugyan hogy várhatnám el mástól?

3. Családi gondok. Megéltem ezt-azt,amit nem kellett volna,emiatt másként látom az életet,mint a korombeliek.

4.Más a világnézetem,mint az emberek zömének

5. Ahhoz képest,hogy nem vagyok nagy szám,vannak igényeim. Szerintem mindenki arra vágyik,hogy olyan társa legyen,aki tetszik neki kívül-belül,ne csak az "ez jutott,oszd be".

stb.stb.stb

Szóval,ha összességében nézzük nagyrészt az én hibám,hogy még nincs párom.Én saját magam defektesnek tartom.

Akik hasonló cipőben járnak,azoknak azt kívánom (persze csak ha ők is vágynak rá),hogy találják meg azt a személyt,akire vágynak.

Engem a legjobb barátnőm mindig azzal vigasztal,hogy majd eljön a nagy Ő,ha nem számítok rá.

23/L

38 éves nőt ismerek a szűkebb körömben, akinek sosem volt senkije még egy futó kalandja se tehát tipikus aggszűz.

Szegénykével nagyon elbánt a sors állati ronda nem tehet róla, de nemhogy az általános közízlésnek, de még a szélsőséges ízlésűeknek sem jön be. Habár az utóbbi években sokat változott, hízott, mellesedett, szebb lett az arcbőre is meg a haja de így sem egy matyóhímzés. Na meg úgy van vele, hogy ő már nem égeti magát egy 40-es pasas előtt azzal, hogy ő lesz az első, és majd a pasinak kell tanítgatnia. Ezt nem sok pasi vállalná be na meg ha kidumálja és lecikizik a háta mögött az nem esne jól neki.

Inkább meghúzza magát és kitölti mással az életét.

Pedig nagyon aranyos, jó fej, humoros, értelmes nő de ő is az a tipikus legyünk barátok ember. Barátnak oké párnak már nem kell senkinek.

Szegénynek így is irtó ciki mert a nyugdíjas anyja telesírja az ismerősöket, hogy így fog meghalni szűzen. A múltkor már én szóltam rá az anyjára, hogy ne égesse már mások előtt és különben is az ilyen intimitások nem tartoznak senkire. Egyszer megéri azt, hogy a lánya nem jön haza mert szégyenli magát. Ha megjelenik csak bámulják és azt hiszik valami nincs rendben vele. Pedig csak arról van szó, hogy minden erőfeszítés ellenére, eddig még nem kellett senkinek.

Akkor én lennék a pozitív végkifejlet. Igaz, még épp nem lógtam bele a leírt kategóriába, de nem sokon múlt.

Szóval 21 évesen ott tartottam, hogy egyedül voltam, barátok és minden nélkül, kövér, visszahúzódó, otthonülő lányként. Kapcsolatom előtte egy randi volt egy gyökér sráccal, akinek hagytam, hogy megcsókoljon, ami undorító élmény volt, mindez 18 éves koromban történt.

Aztán előtte és utána csalódások, aki nekem kellett, annak nem kellettem, sőt, senki másnak nem kellettem. Totál elkönyveltem, hogy nekem annyi, mert mi esélyem lesz ismerkedni, ha nem voltam életemben buliban?

Aztán mikor egy abszolút nem helyes, visszahúzódó srác is nemet mondott 21 éves koromban, akkor végképp készen voltam... Mérgemben beregisztráltam egy társkeresőbe, bár előtte ott sem volt kellemes tapasztalatom. De akkor valahogy ösztönből jött az elhatározás és pár napra rá megismertem a páromat. Mindenben stimmeltünk. Neki ugyan volt 1-2 barátnője előttem, de csókig jutottak, 1-2 hetes kapcsolatok voltak. Ő már a kategóriába esne, 26 éves elmúlt, szűz volt, ahogy én is. Pedig jóképű srác, ha nem lett volna olyan kis visszahúzódó, fix, hogy elhappolják előlem. És nem is értem hogyan, de tetszettem neki első pillanattól. Nem árultam zsákbamacskát ,mutattam magamról képet és megmondtam, hogy kövér vagyok. Nem zavarta. Szeretett és elfogadott az első perctől. Előtte mennyit hallgattam barátoktól, hogy majd lesz ilyen férfi. De valljuk be, ki hiszi el? Soha nem hittem benne, aztán igaz lett. Pedig ha nekem ezt valaki két évvel ezelőtt mondja, kiröhögöm, hogy hagyjon ezzel...

Bocsánat az értelmetlen mondatokért, azt akarom kihozni ebből, hogy nem maradtatok le semmiről, a szerelem bármikor jöhet, és bármilyen helyzetben. Élj bármennyire remeteként. (én hiába dolgoztam egy több 1000 fős gyárban, ott nem találtam senkit, mégis otthon a gép előtt gubbasztva sikerült)

Nekem van egy unokatesom, már 30as éveit járja. Nem hiszem, hogy lett volna csaja. Szegény elég buta, és kicsit férresikerült. Ha nem fogadott prostit, tuti szűz:D

Amugy nem vagyok bunkó, sajnálom őt. De nem viszonyulok hozzá másképp, mint másokhoz. Családi összejöveteleket találkozunk általában, nincs vele semmi bajom:)