Akik főiskolára vagy egyetemre mentek! Mennyiben változott meg az életetek? Milyen volt az új város?

Bejárós voltam. Az egyetemen teljesen "elrontottak" a többiek. Nem tanultam, puskáztam zh közben, ellógtam órákról.

Gimiben ezt nem mertem volna megtenni

Annyiban változott meg, hogy új helyre kerültem nagy városba, új emberek közé.

Ami állandó volt az életemben akkor is (azóta is) az a párom, akivel ha távkapcsolatban is, de megmaradtunk egymásnak:)

Változott továbbá az életfelfogásom, elveim, nézeteim.

A várost sosem tudtam megszeretni, szerencsére idén végzek:)

21-L

Szia!

Én Miskolcra járok, jogon II. éves vagyok, közgázon III. Az életem meg teljesen megváltozott.. eleinte nehezen ment a beilleszkedés, a szülőktől való távollét (90 kmre lakom Miskolctól), a felfogásom teljesen megváltozott, az első félév iszonyat nehéz volt minden téren... két irány van úgyérzem az egyetemisták között, a bulizós egyetemista réteg, és a tanulós... Én az utóbbiak táborát erősítem :D Nagyfokú önállóságot tanul az egyetemen az ember, végtelen sok türelmet, és megkell tanulni az idővel gazdálkodni (pl. hosszú anyagot elsajátítani 2-3 nap alatt...) Első félév ezek miatt is nehézkes volt, aztán egyre jobban belejöttem :) Ami még nagyon jó, hogy hiába hogy lesznek a kezdetben az embernek barátai, ha szerencsés, akkor hónapról hónapra többet gyűjthet be, sok mindenkit meglehet ismerni, én pl vizsgaidőszakban minden egyes vizsgán megismerkedek valakivel :D Nagyon jó, szeretem a várost az egyetemet, mindent! De az is tény hogy diploma után, majd Pestre szeretnék menni félig-meddig, de addig még van idő :)

22/L

Én bejárós vagyok, de volt szerencsém a fősuli kollégiumában is lakni egy darabig, amíg rá nem jöttem, hogy éppen haza is tudok járni, bár ez 2-3 órát elvesz minden napomból (reggel-este együttvéve). Gólyatáborba mindenképpen érdemes elmenni, enélkül is lehet barátokat szerezni, de iszonyatosan megkönnyíti a helyzetedet, ha már összeszokott csapattal találkozol beköltözésnél, illetve az első hetekben.

Ahogy eddig mondtad, meg kell szoknod azt, hogy az idődet igen szorosan be kell tudnod osztani, meg kell szoknod, hogy úgy tanulsz, hogy közben duruzsolnak a füledbe és nem mellesleg meg kell tanulnod a pénzeddel is gazdálkodni. Én is tanulósok közé tartozom, de beismerem, mindig baromira rossz érzés volt maradni a szobában és tanulni, amikor a szobatársaim és úgy általában a fél koli alapozik az esti bulira. Nagyon nem könnyű, de nem szabad elúszni, tudni kell, mikor van időd bulira és mikor nincs.

Én úgy gondolom, hogy ebben fejlődtem a legtöbbet, illetve spórolásban. :) Abban, hogy mik a filléres, ámde igencsak laktató kaják, hogy tudom beosztani a pénzemet úgy, hogy legyen némi luxusra is keret (mondjuk nutella:D), stb. Megtanultam néhány alap dolgot megfőzni, sütni, megtanultam nemet mondani, alkalmazkodni és úgy alapjáraton sokkal önállóbb lettem. Nem aranyélet a kolis élet, pláne ha nem jó szobatársakat fogsz ki (az enyémek közül az egyik, mindig megetette a kajánkat és elhasználta a klotyópapírunkat, aztán persze elfelejtett szólni, hogy már nincs egy kocka sem, venni kéne).

Vegyél egy térképet mindenképpen, ha teljesen ismeretlen helyre mész és hajrá. Meg lehet szokni, csak az első pár hét fura, de ha már legalább ismerőseid lesznek a gólyatáborból, akkor azért úgy sokkal könnyebb.

Új város szempontból semmit nem változott, mivel egész életemben Szegeden éltem és ezért is a Szegedi Tudományegyetemre mentem. :)

Inkább életvitelben változott meg minden. Alkalmam nyílt dolgozni suli idő alatt is, ami sokat segített az itthoniakban. ( államis vagyok amúgy:) ) Több szabadidőm lett, eltudok menni sportolni, akkor amikor akarok, reggel, délben, este is. :) Hiába több anyagot adnak le, sokkal több az idő is a tanulásra. (legalábbis nekem :) ) Rengeteg emberrel ismerkedtem meg, köztük mindenféle nemzetiségűvel.

Összefoglalva az egészet: nagyon nagyon és még jobban élvezem az egyetemi életet, sok mindenre van időm, tudok dolgozni is, tanulni is, barátokkal lenni, az órákat is szeretem, teljesen más a hangulata, mint egy középsulis órának. Persze ehhez szeretned kell a szakodat is. :) Én pénzügy-számvitelt tanulok 2 éve és szeretem. Még annyi, hogy nem fognak olyan szigorúan, mint a középsuliban, lehet hiányozni, persze csak amennyit engednek maximum. :D

Hidd el te is élvezni fogod, az új város miatt meg főképp, gyorsan meg fogod szokni. :)

20L

Én Egerbe jártam fősulira, jó rég volt, 14 éve végeztem ott. Életem legcsodálatosabb időszaka volt, és nekem pont a kezdetek voltak a legjobbak, bár ennek a hátterében az volt, hogy nagyon szerettem volna már eljönni otthonról. Még megvannak a naplóim, amiket akkor írtam, oldalakon át ömlengek arról, milyen csodálatos dolog végre önállónak és felnőttnek lenni. (18 éves voltam...) Teljesen "kivirágoztam", boldog voltam és felszabadult. Haverokat is gyorsan találtam, bár az igaz barátságig nekem kicsit hosszabb időre van szükségem, mint másoknak, de még mindig van a fősulis évekből 2 nagyon jó barátnőm, akikkel rendszeres kapcsolatot tartunk. Buli buli hátán, nagy csavargások, az új város felfedezése, pasizás ;) stb.

Az igazán önfeledt boldogság korszaka az első vizsgaidőszakig tartott. A gimiben ugyanis elég könnyen vettem az akadályokat, megszoktam, hogy elég csak odafigyelni az órán, azzal már megvan a hármas, négyes, jobb jegyet nem is akartam, csak abból a tárgyból, ami érdekelt. Na, a főiskolán aztán az első vizsgaidőszakot alig éltem túl! Akkor derült ki számomra, hogy milyen rengeteget kell tanulni már csak egy kettesért is, és egyáltalán nem elég, ha odafigyelsz az előadásokon meg a szemináriumokon, mert a vizsgán annak az anyagnak az ötszörösét kérik számon, amit saját magadtól kell elsajátítanod. Az első félévben 2,5 volt az átlagom! :D (A többi félévben már mindig 4 egész fölött volt.) Az első "csapás" után összeszedtem magam és sikerült megtalálni az egyensúlyt a bulizás és a tanulás között. Nekem ez volt a legnagyobb változás az életemben, önfegyelmet, küzdeni tudást és türelmet tanultam azokban az években.