Ha az eszemmel tudom, hogy egyedül a 2 picivel jobban kijönnénk, akkor mégis miért nem vagyok képes kirúgni az apjukat?
Nem értem, hogy miért van ez. Egy ideje már leesett a rózsaszín szemüvegem, azóta tudom, hogy csak egyre rosszabb helyzetbe kerülök, mióta összeköltöztünk. Hát még ahogy jöttek a bébik, ráadásul ketten.
Kiszámoltam, hogy ha már dolgozom, és nem segít egyáltalán, akkor is jobban kijönnénk, mint így (mert én nem b.szom el a pénzt állandóan...)
Mégis miért vagyok ilyen szerencsétlen, hogy nem merem vagy nem tudom azt mondani, hogy elég volt ?
Azért mert félsz.
Az idő múlásával egyre nehezebb lesz,nem kéne megvárni amíg idegroncs leszel esetleg a megromlott kapcsolat a gyerekek rovására megy.
Mondanám,hogy beszéljétek meg,állítsd választás elé de ha már nem szereted akkor tökmindegy.
Köszönöm az eddig érkezett válaszokat!
Az is nehezíti, hogy valahol még mindig nagyon szeretem. De ez nyilván nem fog örökké tartani, főleg ahogy mostanában csinálja a dolgokat, az csak azt erősíti, hogy el innen, amíg nem leszek öregasszony és nem ebben nőnek fel a kicsik. Csak valamiért még mindig nem érzem az erőt :(.
Talán ha már dolgozni fogok, és nem lesz időm szívfájdalomra meg önsajnálatra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!