Hogyan kezeljem depressziós anyukámat?

Anyu 60 éves, nyugdíjas, 7 éve özvegy, a szomszédban lakik. 4 éve rákot diagnosztizáltak nála, de szerencsére kigyógyult belőle, pontosabban a műtét, kemotherápia és sugárkezelés óta teljesen tünetmentes, a leletei mindig jók. Ennek ellenére borzasztóan depressziós, semminek nem tud örülni. 1 éves a kisfiam és nagyon szereti, de igazán neki sem tud örülni. Még mielőtt azt lehetne hinni, hogy ez az állapot a betegsége, vagy Apu halála miatt van nála, hát nem így van. Amióta az eszemet tudom mindig túlaggódós volt, olyan problémákat akar megoldani, amik nincsenek (de lehetnének) és teljesen be tud pánikolni, néha a haját is tépi. VIszonylag jó nyugdíjat kap, nem kell különösebben nélkülöznie, de annak sem tud örülni, ha valamit vesz magának. Engem ez borzasztóan irritál, hosszú évek óta próbálok segíteni rajta, feldobni, de szinte dagonyázik a rosszkedvében. Most már kezdek odáig jutni, hogy beszélni sem szeretek vele, mert mást sem hallok, csak azt, hogy neki mennyire rossz, ő mennyire beteg (egyébként abszolút nem beteges, fájdalmai sincsenek, arra nem panaszkodik). Mindig ő van a középpontban, ha merem mondani, hogy lázas a gyerek, már tépi a haját, hogy úristen, most mi lesz, neki ez mekkora problémát okoz. (Hozzáteszem a gyereket semmiben nem kell ellátnia, csak nagyon ritkán vigyáz rá.)

Teljesen tanácstalan vagyok vele kapcsolatban, segíteni én már nem tudok rajta és látszik rajta, hogy neki ez a lételeme. Bevallom belefáradtam, a 3 gyerkőcöm mellett örökké az ő lelkét ápolni nagyon fárasztó, dehát mégis az anyám...