Lett bárkinek is bármi baja az életében abból, hogy NEM bocsájtott meg a szülőének?
Most nem írnám le az egész sztorit, mert az baromi hosszú lenne, de nagyjából annyit, hogy anyámnak sose volt jó semmi, mindent elrontotam, és leszólt érte, ez annyira nem is zavar addig, amíg, nem kezde el rajta folyamatosan levezetni a dolgokat. És ha bármi baja volt,. ha sütött a nap, azért cseszett le, mert nem tetszett neki, és akkor ha hangosabban csuktam be az ajtt, rohant hogy "mi a f*szt csapkodod az ajtót!? Nem te dolgoztál érte!!!"
Tehát ilyen apróságok, nem vettem valamit meg, mert elfelejtettem, jött ismét a lecseszés.
És ez ment hónapokig.
Na mindegy, és ebből elegem lett egyszer, amikor vissza szóltam, mert már nem tűrtem, hogy mindenért lecseszve vagyok, de én nem kérek semmit(na jó, enni, de azt nem csak nekem csinál, mert apám is meg tesóim is esznek, és akkor elvileg jár nekem is...(szerintem)
Na ebből nagy össze veszés volt, és aztán jött az a szöveg, hogy "Hálásnak kellene lenned azért, mert pelenkáztalak, meg felneveltek, meg nem hagytalak éhen halni..."
Na ezért nagyon mérges, meg szomorú is lettem.
Komolyan, ez annyira rosszul esett anyám szájából, hogy hihetetlen... Én sose mondanék ilyet a gyerekemnek!
Mintha ln akartam volna megszületni. Pedig nem, csak megszülettem, és amíg nem voltam képes magamról gondoskodni, addig gondoskodtak ők.
A tesóimat is lecseszi, meg apámat is, de ők ebbe folyton beletőrödnek, csak utána hallom, hogy milyen dühösek, meg mérgesek magukban, mert igazságtalanul vannak lecseszve.
Na ez volt 2 éve, azóta hozzá se szólok, rá se nézek,
Apám meg a tesóim meg minden héten mondják, hogy "ugyan felejtsd már el... túl komolyan veszed ezt a kis semmiséget..."
Ja, de azóta még azt se hallottam, hogy "Bocsáss meg, hogy ezt mondtam, csak mérges voltam mert...blablabla"
Akkor más lenne a helyzet.
Szerintem mérgesen se kéne ilyet mondani, és ilyen hangsúllyal, meg azzal a halál komolysággal a szemében.
Én sose fogok ezért megbocsájtani, mert az, hogy 15 év után megtudom, hogy csak azért gondoskodott rólam, hogy hálás legyek utána életem végéig, azért az durva szerintem.
És azzal jönnek hogy az hogy nem felejtem ezt el, nekem lesz rossz, mert nem tesz jót a lelkemnek. Ezt nem hiszem el, meg nem is akarom.
Van más is, akivel ilyen volt, hogy nem bocsájtott meg a szülőjének, és lett valami baja az életével?
válasza:
válasza:Hogyne. Ha nem tudsz megbocsátani a szülődnek - bármit is tett és bármilyen is volt -, akkor örökre a foglya maradsz, mert az ellene irányuló gyűlöleted, haragod és frusztráltságod hozzáköt még a síron túl is.
És ez nem elég: egy fel nem dolgozott apagyűlölet pl. tönkreteheti a szakmai karrieredet, vagy beszűkíthet a lakásodba, mert annyira fogsz rettegi a világtól (mint amennyire gyűlöld az apádat),hogy kis sdem mered tenni a lábadat a házból, jönnek mindenféle fóbiák, depressziók, szomatikus panaszok ezerrel. Ez a gyűlölet előbb-utóbb rátevődik a férjedre, aztán a fiadra, vagy az okos lányodra, annak is a tanulmányaira. Rátevődik a főnöködre, és rendeszeresen súlyos munkahelyi gondjaid és megélhetési gondjaid lesznek.
Az anyagyűlölet egy nőben kiírja a nőiség minden csíráját, a férfiból pedig hímsiviniszta vadállatot csinál, akinek a számára anyuka szent, minden más nő szajha. A nő anyagyűlölete a lányában végzetes károkat művel, a fiában úgyszintén.
Soroljam? Generációkon át görgő borzalmas lavina lesz abból a sáros hókupacból, amit magad nem vagy hajlandó feltakarítani.
A megbocsásás szükséges, de nem a buta és bigott egyházak által mondott álszent módon: csakis akkor van értelme, ha minden fájdalmadat, sérelmedet, traumádat, amit ők okoztak, fel tudtad oldani és dolgozni magadban. Ekkor már nem számít többé, hogy élnek-e vagy sem, hogy üzengetnek neked, hogy kitagadnak az örökségből, hogy elhordanak a hátad mögött mindennek, hogy súlyosan megbetegszenek, hogy meghalnak...semmi. Olyanok lesznek, mint valami távoli, valaha jól ismert ismerős, akinek mára már a nevén is kicsit néha gondolkodni kell.
És mielőtt bárki is nekem esne: ez a normális egy gyászfolyamat végén. Márpedig a szülőknek csak ezután tud az ember megbocsátani. Előre nem lehet, nem lehet megspórolni a fájdalmat, mert az később piszokul visszaüt.
Nem csak benned.
válasza:az én véleményem az,hogy nem kell megbocsátanod,mert akkor smeg nem történtté tennéd azokat a szemétségeket,amiket művelt veled.
akkor kell megbocsátanod (persze te döntöd el),hogyha bocsánatot kér,és megpróbál jóvátételt nyújtani.ennyi.
olvasd el Susan Foward : Mérgező szülők c könyvét és garantálom neked,hogy hatmilliószor jobban fogod érezni magad a bőrödben,és tisztábban fogod látni a dolgokat.
anyád tipikus mérgező szülő,egyébként szerintem faterod is,mert ki kéne állnia a gyerekei mellet,de ezt most hagyjuk...
amíg tombol benned a harag, a düh, a gyűlölet,addig nem leszel szabad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!