Anyós! Mit tennétek? 35 éves vagyok a férjem szintén.4 éve ismerjük egymást, van egy 2 éves gyerekünk. Nagyobbacska faluban lakunk, mindenki ismer mindenkit, én nem idevalósi vagyok, városból jövök, ott is nőttem fel.

Sajnos a férj nem hogy papucs..ha volna időm tudnék mesélni, de elég annyi, hogy egyedül a levesét sem tudja megpaprikázni, mert azt is a felesége dönti el, hogy aznap mennyire legyen csípős az ő levese. Számomra ez elképesztő.

Igen! Nagyjából így szoktam reagálni ezekre a dolgokra, hogy : Sajnos ő ilyen, ég szerencse, hogy nem együtt élünk, igen a fia is alig várta, hogy elköltözzön, mert ő másmilyen stb stb. De sajnos azt veszem észre, hogy itt tök mindegy mit mondok, el van könyvelve a férjem is. Nyilván van rá okuk, hogy róla is így beszéljenek, én nem tudom, hisz nem olyan rég kerültem a családba. Aztán nekem mutatattak egy képet magukról, ami most lassan megdőlni látszik.

Az anyósom pl tegnapelőtt büszkén mondta, hogy bizony a gyerek (mármint az én gyerekem) meg fog szenvedni az iskolában óvodában, mert biztos, hogy mindenki utálni fogja, mert XY gyerek, és az ÉN unokám! Én erre azt válaszoltam, hogy ez nagyon szomorú dolog, hogy a 2 éves gyerek eleve hártánnyal indul, mert téged mindenki utál. És én elgondolkoznék azon, hogy vajon miért utál mindenki. Erre ő kinevetettm és annyit mondott, hogy már az ő anyját is utálták, meg az emberek ilyen mocskos gonoszak, hogy utálkoznak ok nélkül.

Na mármost 34 éves vagyok, nem 14, nagyon jól tudom, és hála az égnek, hogy az emberek alapvetően nem gonoszak, az emberek ok nélkül nem utálkoznak. Tehát biztos, hogy ő a ludas.

Az ovira isire azt mondtam, hogy a gyerek nem ide fog járni, ha kell én el is költözöm. Erre kinevetett, hogy mehetek, a férjem marad, mert neki itt van a munkája. Én meg dacból azt mondtam neki, hogy akkor a férjem marad, én meg a gyerek megyünk. Na erre bekussolt.

Én nem szólok bele, soha nem is tenném. Semmi családi ügyükbe.Én abszolut nem tekintem magam családtagnak, mert nem tudok azonosulni ilyen emberekkel. Kivéve a férjem. Szóval én mindig is kivülállóként hallgatom a dolgokat.

Velem aránylag normális. Én nem vagyok egy hallgatag ember, minidg kiállok magamért, ha kell megmondom neki azt is ha nincs igaza...nem félek tőle, így engem nem bánt szemtől szembe, persze a lányával a hátam mögött én vagyok a világszégyene, a gyereket sem jól nevelem stb, de ez engem már nem is érdekel. Szóval ha velem esetleg nem normális én 1 perc alatt helyre teszem.