Hogy mondjam el a 3 éves öcsémnek, hogy meghalt a nagypapája? Minden egyes nap nyaggat, hogy mikor jön már mikor megyünk mi oda, már 5 hónapja. Hogy magyarázzam el neki, ha még nem találkozott a halál fogalmával?

Szia

Bocsi, nem olvastam végig.

Én azt mondom a gyerekeknek, mert előjött valahogy a meghalás téma, oviból, suliból, hogy aki nagyon beteg (az hogy nem látszott rajta, nem számít, ő még nem érti, hogy hogy történik ez ) nagyon öreg, azok elmennek pihenni a Menyországba. Ott senki nem zavarja őket, csak pihenhetnek ami nagyon jó nekik. Senki nem tudja merre van ez a hely, csak ők. De ha becsukod a szemed, tudsz vele beszélgetni. Láttam más is írt hasonlókat, szerintem is az ilyesmi a legjobb megoldás. Aztán majd elmúlik, most még foglalkoztatja ez.

A temetőbe ki ne vidd vagyis ne azt mond,hogy ott vannak az elhunyt testek !!!!!

Mi szoktunk járni a gyerekekkel, de nem tudják, hogy ott testek vannak, csak hogy oda járunk megemlékezni azokra, akik már a Menyországba mentek. Ez egy ilyen tradició, mint karácsonyifa is karácsonykor van, ez meg így van.

Beszélgessetek nagyapáról, tartsátok életben az emlékezetében, és egyszer majd ez az erős akarás, hogy látni akarja elfog múlni, megszokja, majd meg is érti, hgy mi is az igazság.

Szia!

Először is én még tinédzser fejjel sem fogom fel maga a halál fogalmát és még feldolgozni se tudnám. Én biztos azt mondanám egy 3 évesnek,hogy a Nagypapa szabadságra ment. Elköltözött az égbe, és nem jön vissza.

Részvétem :( Majd meséld el mit mondtál

Szia!

Tudom, az a legelfogadottabb, hogy "az égben van az angyalokkal". De mivel a gyerek még pici, hogy felfoghassa ennek az átvitt értelmét, ezt nem tanácsolnám. Elmondok egy történetet, hátha megérted:

Egy kisfiúnak meghalt az apukája. Sokat sírt, hiányolta 1-2 napig, míg a nagymama elmondta neki, hogy apu fent van az égben az angyalokkal, vigyáznak rá, onnan figyeli őt. A kisfiú ezt el is tette magában, megnyugodott. Aztán pár hónappal később talált egy fotót a temetésről. Megkérdezte, mi van a képen, anyuka elmondta neki, hogy ott az apu, aki ott fekszik, és már nem fáj neki semmi.

A kisfiú, úgy tűnt felfogta, nem is kérdezősködött többet, Arra figyelt fel az anyja egy idő után, hogy a gyerek notorikusan kezet mos. Ez szorongássá fajult, esti bepisilésekig is eljutottak, mire szakember látta a gyereket. A pszichológus hamar kiderítette a szorongás okát.

A kisfiú nem értette, hogy ha neki egyszer azt mondták, hogy apu az égben van, akkor hogy került azon a fotón a képbe, és mivel az "égben levőségről" hazudtak neki a felnőttek, nem is kérdezett már többet, nem bízott bennük, mikor megtalálta a fotót. Megfigyelték, hogy a fiú egész nap csak gödröket ás, majd a földet próbálja a sok sok kézmosással eltüntetni magáról.

A magyarázata a történetnek: a kisfiú azt hitte, hogy ezután mindenki, akit szeret, a földbe, egy gödörbe fog kerülni, és próbálta a földet minél messzebbre vinni a házuktól, kiásni a kertükből, ami persze nem sikerült, ezért a sok bepisilés.

Nos, mindezzel csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy jók ezek a kis történetek, meg szépítések, csak minden gyermek másképp reagál rá. Véleményem szerint el kellene vele sétálni a temetőbe, megmutatni neki a sírt, elmagyarázni, hogy a papának már nagyon nagyon fájt mindene, de most már nyugodtan alszik, ott lenn a sok virág alatt, a teste megpihent, többet nem fogja látni, de a papa ott lenn vele álmodik, és nagyon szereti őt, mindig vigyázni fog rá, álmában is.

Remélem segítettem! Fogadd részvétem!

Az teljesen normális, ha egy darabig foglalkoztatja a dolog. Lesznek ilyen visszatérő kérdései, hogy Te mikor halsz meg, az anyukája mikor hal meg stb. A legközelebbi szeretteire vetíti ki a dolgot, hiszen ti alkotjátok a világát.

Anyukádat pedig tedd rendbe! Ne hagyja el magát, ezt komolyan mondom, figyeljetek rá! Édesanyámnál apja halála után ment tönkre minden... Nem tudta feldolgozni a gyászt, zugivó lett, amivel több évnyi keserűséget vitt a családunkba. A húgom ezt kicsi gyerekként élte meg. Nem kívánom ezt senkinek, ti előzzétek meg a bajt, nehogy bekövetkezzen! Az a baj, az elhanyagolás nálatok is megvan, ha nem foglalkozik a kicsi fia érzéseivel, rád hagyja az ilyesmit. Ő családanya, szedje össze magát! Segítsétek, ki kell lábalnia belőle!