Miért van, hogy nem tudok anyósnak hinni, akármennyire próbálkozik?

Mert kutyából nem lesz szalonna. Avagy: egy ötvenes-hatvanas ember már nem fog megváltozni.

Marad a semleges kapcsolat, udvariassági látogatások, beszélgetések és sütike ünnepeken, ennyi. Nálunk ez van, én ezt már nem akarom beljebb vinni, mert már nem vagyok képes rá. Nálunk is régebben (esküvő, terhesség környékén, és a baba első egy éve alatt) is voltak gázos dolgok, most meg már hiába mosolyognak és kedveskednek és cukiskodnak, már valami eltört, ami megragaszthatatlan. Megyünk kéthetente, pár órára, és ünnepekkor. Nem kell belőlük nekem ennél több. Bármilyen rondán hangzik is. Talán nálad is ez a megoldás, mert ami egyszer elszakad, azt hiába csomózgatod, a csomó ottmarad. Az erőltetett bájvigyor meg nem megoldás. Senki nem erőszakolhatja meg magát, hogy "márpedig akkor is megkedvelem", ha nem megy, nem megy.