Miért várják sokan el, hogy a szülők segítsenek az esküvő kifizetésében?

12:03

Nem jobb, ha a sok agresszív csak egy kis piros kezet nyomogat, mintha bemenne egy áruházba lövöldözni? Ennyire nem fontos a százalék.

Hát én örömmel elvártam volna hogy a szülők segítsenek.

De az én szüleim nem tudtak(jobban mondva anyám vett egy láda Vermutot,hogy a lagziba jó lesz,de 4 nap alatt benyakalta,ugyanis alkoholista)

A férjem szülei bár tehetősek,de sosem érdekelte őket hogy a gyereküknek mi a jó.Anyósom szült 3 fiút,és amikor betöltötték a 18 évüket,simán kirakta őket a nagy betűs életbe..

Így mi magunk álltuk a 2 tanús esküvőnket.Nem bántuk meg,így egyikünk sem hallgatja,hogy mennyi pénzt költöttek ránk(sajnos az egyik sógorom 10 éve nősült,de még ma is állandóan hallgatni kell anyósom nagylelkűségét a lagzi fizetése miatt)

Nem olvastam el a válaszokat.

A nagyimnak 1946-ban volt az esküvője. Náluk vidéken az volt a szokás, hogy a nagynéni sósat sütött, a keresztanya húslevest, az unokatestvér meg sütötte a húst. A szomszédasszony hozta a diót, a másik szomszéd a lisztet stb. Akkoriban ez volt a szokás. Vidéken még ma is ez megy, hogy sokan összedobják amijük van. Pl a nővérem esküvőjére is a nagyink megsütött vagy 5 tepsi süteményt, a keresztanyja meg hozott XY dolgot. Meg amúgyis sok nagyszülő/szülő természetesnek veszi hogy a kislánya ha férjhez megy (ugye 20-23 évesen mondjuk) nincs annyi pénze hogy a 6. unokatestvért is meg tudja etetni. Meg egyébként lássuk be, hogy ahol 200 vendég van ott többségben azok a szülők ismerősei. Akik megtehetik miért ne támogassák a gyereküket így?

Hozzáteszem hogy én nem csinálnék nagy lagzit, nekem elég lenne egy 6 fős házasságkötős esküvő is.

Itt nem a hagyományőrzésről van szó, hanem arról, hogy a szülőknek elviekben segíteni "kell" a gyereküket elindulni az életben.

Ha fiatalon történik a házasságkötés, amikor még nincs sok pénze a párnak, akkor természetes, hogy támogatásra szorulnak. De azok, akik csak 30-on túl házasodnak, jó esetben van spórolt pénzük, biztosan nem tartják a markukat, hogy adjatok bele az esküvőbe. Hanem tudomásul veszik, hogy meddig jutottak, és ha nem telik valamire, nem mennek kórencsálni a szülőkhöz. Hiszen már nem gyerekek. Addig takaróznak, ameddig ér. Akik fiatalon házasodnak, ők még jóformán gyerekek, persze hogy elvárják a segítséget.

Lehet, hogy rátapintott, de ő is tuti legalább olyan képmutató, mint más, csak épp nem biztos, hogy esküvő terén.

Elvégre a világon minden egyes ember olyan, hogy a neki tetsző hagyományokat megtartja, a nem tetszőket, vagy kényelmetleneket meg felváltja a modern megfelelővel.

Ilyen az ember, minden a maga szája íze szerint csinál, ezen nincs mit okoskodnia 13. 40-nek. Meg senki másnak sem, ilyen az ember, én is ilyen vagyok, Ti is. Ami tetszik, abban követjük a múltat. Aminél pedig van jobb vagy kényelmesebb a XXI. században, azt úgy csináljuk. Ez normális emberi viselkedés.

Főleg, mert aki azt hangoztatja, hogy ő márpedig kifizeti magának mert XXI. század, azért ha apuci-anyuci felajánlaná hogy "kifizetek minden forintot, csak olyan esküvőd legyen, amilyenről álmodtál", már a nagy modern nő is sutba dobná a nagy modernségét, és hagyná, hogy a szülők állják álmai lagziját.

Ja tudom, erre az lesz a válasz pár embertől, hogy "én ugyan nem". De ezt betudom annak, hogy minden egyes példa esetén a KIVÉTELEK mindig mindig mindig az éppen ide írók :))