Miért jó nőnek lenni? Tudtok-e örülni neki, hogy nőnek (lánynak) születettek, és annak idején szüleitek örültek-e neki? Édesanyátok hogy élte meg nőiségét, mit rakott a "batyutokba"a nőiséggel kapcsolatban?

Első válaszolóval tökéletesen egyet értek,elsősorban én is az anyaság örömei miatt örülök,hogy nő vagyok,3 gyönyörű gyerek édesanyja.De szeretek nő is lenni,vonzóan kinézni szeretem,hogy a férjem még mindig elolvad tőlem.

Én a szolid elegancia híve vagyok,nem vagyok idős,de már tini sem.Nem követem a divatot,úgy öltözködöm ahogy nekem jól áll,és ahogy jól érzem magam(nagyrészt kiskosztümös a stílusom)Szeretek gondoskodni a családomról,finomakat főzni.És nagyon örülök,hogy a férjem mellett megmaradhatok nőnek.A családunk is így működik,bár ahogy látom sokaknál már elavult ez a nézet,de nekünk így jó.Nálunk a férjem csinált karriert,én maradhattam a családi tűzhely mellett,amit még sokáig szeretnék élvezni.

A férjemmel egyenrangú társnak tekintjük egymást,mindent megbeszélünk egymással,mindenről közösen döntünk.

Az anyámtól sajnos nem sok jót láttam,nekik eléggé rossz volt a házasságuk.Eléggé elviselhetetlen nő,apám pedig arra menekült amerre tudott,sokszor az alkoholba.Aminek természetesen elég rossz következményei voltak.

Anyám nem is nőies nő,nem szeret öltözködni,sem sminkelni,szinte semmilyen nőies dolgok nem érdeklik.

Én örülök,mert a nők gyönyörűek,öltözhetnek gyönyörű ruhákba,lehet gyönyörű a hajuk,a sminkjük,körmük stb

Örülök,mert egyszer talán anya lehetek,örülök,mert sírhatok nyugodt szívvel és ettől nem látszom gyengének:)

Csodálatos az,hogy nő vagyok és egyben egy átok is,mert mindent fájdalmat mi élünk át,ami persze van amikor csodás,de van amikor egy átok,nem szeretek nő lenni,mert a férfiak kihasználhatnak lelkileg és testileg is,sokat kell küzdenem az álmaimért és még annyi minden,de alapjában örülök,hogy nem bot került a lábaim közé:)

Szerintem az, hogy az ember nőnek vagy férfinak született, esetleges dolog, önmagában nem képvisel pozitív vagy negatív értéket. Az én Anyukám valóban úgy volt vele, hogy egészséges gyereket szeretett volna, és nem preferálta egyik vagy másik nemet. Embernek nevelt, és nem nőnek, pl. gyerekkoromban -nagyon okosan - nem csinált belőlem fidres-fodros nyafka minihercegnőt, és nem foglalkozott a nemi sztereotípiákkal: ha kisautót kértem, azt vett, ha babát,hát azt. :) Ma is úgy vagyok vele: elsősorban ember vagyok, és csak másodsorban nő.

A nőiséggel igazán csak mostanában vannak problémáink, mert úgy hetente előszedi az unoka-kérdést, nekem viszont egyelőre más terveim vannak.

De társadalmilag már van a dolognak érték-tartalma. Érdekes, olyan ritkábban fordul elő az újságokban pl., hogy győzködni kell az olvasókat: "férfinak lenni jó" és olyat se igen szoktak kérdezni, hogy "örültek a szüleid, hogy fiú lettél?"

Amikor megkérdeztem a (felnőtt) tanítványaimat, szeretnének-e az ellenkező nem képviselői lenni, a nők azt mondták, igen, szívesen kipróbálnák legalábbis, hogy milyen férfinak lenni, a vele társadalmilag járó szabadság és fesztelenség miatt. A férfiak viszont azt mondták, nem szeretnének nők lenni, mert "a nők többet szenvednek" (mensturáció, szülés, egyebek) és milyen érdekes, Simone de Beauvoir A második nem c. művében 1949-ben hasonló eredményű kutatásról számol be.

Szerintem el kellene gondolkoznunk a társadalmunk berendezkedésén, működésén, ha még mindig kérdés, hogy jó-e nőnek lenni.

Hypathia

Nekem a kérdésfeltevés picit "Somásan" hangzik... :P

Alapvetően szeretek nőnek lenni, bár férfiként több esélyem lenne kibontakozni. Jó érzés erősnek lenni (mentálisan és biológiailag), a fizikai erőfölényt nem sajnálom. Nagyon szomorúnak tartom, hogy a társadalom nem kezeli a nőket a helyükön, nem kapják meg azt a tiszteletet, amit megérdemelnek, úgy anyagi, mint társadalmi megbecsülés terén. Remélem, előbb-utóbb eljön az a kor is, mikor a nők egyenrangúak lehetnek a férfiakkal társadalmi szinten is.

Anyám nőiségének megéléséről nem tudok igazán nyilatkozni, őt kellene erről megkérdezni. Ő igazából túlzottan elfoglalt ember ahhoz, hogy a nőiség kérdésein filózzon. Amúgy is inkább gyakorlati alkat, nem igazán érdeklik az ezoterikus elméletek a nőiségről...

Az biztos, hogy engem fiúnak vártak és fiúként is kezeltek sokáig, mert apám - és annak családja - nem volt képes elviselni, hogy nem fiú lett az első unoka, hogy "nincs, aki továbbvigye a nevet". De nemcsak ezért nem lettem az a tipikus habos-babos kislány, vagy az az ultranőies nő (aki pl. farmert sem hajlandó felvenni, mert szerinte nem nőies), mert ilyen a családi hátterem. Én mindig is többre vágytam, mint a hagyományos női szerepek által leosztott életpálya (úgymint férj, gyerek, háztartás, napi nyolc órás munka beosztottként, hétvégén barátnőzés, esténként női szappaoperák bambulása a tévében). Ehhez képest 23 évesen férjnél vagyok, és alig várom, hogy legyen valami nem túl sok agyi kapacitást követelő munkám, valamint hogy öt éven belül gyereket vállalhassak. Hétvégente a barátnőmmel ülünk össze, filmezünk (nem csajos filmeket nézünk), főzünk, jól érezzük magunkat. Szóval nagy mókamester az élet... :)

Ami a nemi szerepeket és a külsőségeket illeti, ebben is, mint mindenben, az lenne a lényeg, hogy a nők VÁLASZTHASSANAK - és a másság elfogadása nevében mindegyik választás egyenértékű legyen.

Pl.

Te szívesen adtad fel a karrierred, és nem okoz gondot, hogy az életedet a családról való gondoskodás teszi ki, sőt, még ettől vagy boldog? Oké, rendben! De fogadd el, hogy más nők másképp gondolkodnak, és ne tartsd őket ettől kevésbé nőiesnek, vagy kevésbé kompetensnek pl. arra, hogy ha szeretnének, nekik is családjuk legyen! (Ezt most általában mondom, nemkonkréátan a 2. válaszadónak)

Vagy:

Te szívesen öltözködsz csinosan, szívesen sminkelsz, stb? Remek! De NEM értéktelenebb Nálad az a nő, (nem csak mint ember, mint nő sem!), aki számára nem fontosak ezek a dolgok!

A nőiséget mindenkinek joga van úgy megélni, ahogy neki tetszik, és ez a fogalom mindenkinek mást jelent. És minden változat egyenértékű. A "nőiség" nem egy és nem ideál. MInden formája elfogadható, ami összhangban van az illető vágyaival és személyiségével!

Hypathia

Erre is reagálok: "bedobni magam nőként" - én ezt sose tettem. Alapból szívesen hordok szép és kihívó darabokat, mert nekem az tetszik, (viszont nem mondom a sportosabb lányokra, hogy ők "nem nőiesek" - nekik az tetszik, és kész! :) ) de amikor az egyetemen egy híres nőcsábász, miniszoknya-kedvelő tanárnál vizsgáztam, előkerestem a kinyúlt pulcsimat, amit hozzáillő fekete farmerrel kombináltam :D:D:D, smink persze semmi (nálunk BTK-n nem volt szokás a kiöltözés vizsgára, sok tanár még ferde szemmel is nézte!) - és amikor kijöttem, tudtam, hogy az 5-öst valóban a tudásomért kaptam!

Hypathia