Miért van az, hogy mindenki a szüleivel jön, hogy mindenbe beleszól?

Én ilyen szempontból szerencsés vagyok, apukám viszonylag engedékeny, mehetek ahova szeretnék, bulizni, szórakozni, csavarogni, amíg nem iszok sokat és nem veszélyeztetem a testi épségem. Egy kitétel van: legyen velem fiú (vagy társaság), és tudja hol vagyok, kivel, meddig, mikorra érek haza, stb. Viszont előtte a poklot éltem át, mert folyamatosan megalázott. Most kezd javulgatni a kapcsolatom vele. Viszont amikor ment a lelki terror, akkor a pokolba kívántam őt. Akkor kapott észbe, mikor a barátnőm hatására pszichiátriára mentem az öngyilkossági kísérleteim miatt. :(

Anyukám nem él. De bármit megtennék, hogy legalább egy fél órára láthassam. 3 éves voltam, mikor meghalt.

16/l

Teljesen igazad van. Szerintem az a baj, hogy a mai tizen- és huszonéves generáció abban nőtt fel, hogy minden körülöttük forog, jogaik vannak, de nincsenek kötelességeik és ha netalán valamilyen korlátba ütköznek akkor jön a nyavalygás. Ide meg kiírják a kérdéseket, hogy miért ilyen szörnyű az anyám, a többi hasonszőrű meg ráerősít, hogy tényleg milyen bukó, minek szól bele dolgokba (persze ennél sokkal trágárabban kifejezve).

Időnként reménykedek, hogy nem minden tizenéves gondolkozik ilyen buta módon, mint az ide válaszolgatók jelentős része.

(És most hajrá! Pontozzatok le, akiknek a tyúkszemére léptem:))))

Figyelj, te is épp azt teszed, amit az általad leszóltak: egyedüli üdvözítő igazságként nyilatkoztatod ki a véleményed.

Ennyi erővel ne egyél soha semmit, mert Etiópiában épp éheznek...