Hogyan közöljem kiméletesen anyósommal, hogy igenis szoptatni akarom a kislányomat? De úgy, hogy meg is "hallja"!
válasza: válasza:A kislány még csak most lesz 1 éves.Sajnos amikor 3 hónaposan majdnem elment a tejem,akkor az idegi alapon volt.Minden nap jött és sorolta,hogy mit csinálok rosszul.Kezébe vette a gyereket,amikor látta,hogy sírni fog,akkor a kezembe nyomta és közölte,hogy ugye észre vettem,hogy nála nem sír,csak nálam.Egy idő után,már akkor sírógörcsöt kaptam,amikor közeledett a 4 óra(minden nap akkor jött)Aztán amikor mondtam,hogy már alig van tejem,akkor mondta,hogy Ő tudta,hogy el fog menni és azonnal menjek tápszert csinálni.Persze nem tettem.Akkor valaki azt tanácsolta,hogy egyszerűen menjünk el itthonról a picivel,amikor tudom,hogy jönni készül.Így is tettem.Aztán szépen elmúltak a sírógörcsök,ahogy ritkábban találkoztunk,és a tejci és szépen visszajött.
Sajnos most is mindenbe beleszól és el akarja számoltatni a majd 40 éves fiát,hogy mikor hova megyünk,mit csinálunk.De nem akarok vele összeveszni,mert sajnálom,hogy egyedül kell élnie,meghát még is csak a férjem édesanyja,ezért csak nyelek és sóhajtok egy nagyot,ha beszól.Próbálom elengedni a fülem mellett,amit mond.Csak ez nagyon nehéz.
válasza:9:33-as vagyok
Kommentjeid után én arra következtetek, hogy anyósod nem képes elengedni a fiát, sőt, a fia családján is uralkodni akar. Ha máshogy nem megy érzelmi zsarolással.
A gyermekedért, családodért te vagy a felelős. Ezt nem veheti el tőled senki és nem ruházhatod át senkire. És nagyon helyesen ezt te nem is akarod.
Ezt egyszer s' mindenkorra a férjed támogatásával a nagymamában is tudatosítani kell. Határozottan de nem durván. Talán azért próbálkozik ilyen kitartóan, mert a békesség kedvéért elengeded a füled mellett a megjegyzéseit.
Ha nem állítjátok le minél előbb - még egyszer mondom ha lehet szelíden de határozottan - a helyzet egyre rosszabb lesz.
válasza: válasza:Én azt javaslom, próbáld meg vele akkor e megbeszélni, vagy hármasban a férjeddel, hogy ez az állapot neked nem fenntartható, és hogy tegyétek egy kicsit helyre a mamát.
Hogy sajnálod, az mind helyes, de ha visszaél vele, az szerintem sima szemétség. DE: sajnálatból nem teheted tönkre magadat. Téged ki sajnál? Felelős vagy magadért, és a gyermekedért is. Ne fojtsd vissza magadban az indulatokat, mert elszabadul, aztán válás lesz belőle. Az az élet rendje, hogy a fiatalok kirepülnek és saját családot alapítanak, ahol neki már semmi keresnivalója nincs. ( beleszólás szinten). Ha megbeszélitek, maxi sértődik egy nagyot, de aztán úgy is megbékél, hiszen látni akarja az unokáját, ami nélküled nem megy.
Az én anyukám meghalt, utána azt gondoltam, hogy apu mellett maradok, és mindig támogatni fogom. Apu nagyon padlót fogott utána, persze én is, ezt már soha nem fogjuk kiheverni.
Az élet úgy hozta hogy megismertem a férjemet, szültem neki egy csodaszép kisbabát, eljöttem utána 80 km re otthontól. Apu otthon maradt, egyedül. 3 hetente látom, visszük a kicsit, boldogok vagyunk, és ő örül, hogy mi boldogok vagyunk. Persze támogatom, de nekem élnem kell a saját életemet. Tudom, hogy apunak még mindig mennyire nehéz, de soha egyetlen szóval nem használja ki, hogy szívemen viselem a sorsát, nem él vissza vele.
Csak azért írtam le a történetemet, hogy gondold végig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!