Ez csak engem idegesít, vagy mást is?

A páromnak egyetlen szokása van amivel meg tud őrjíteni, de azzal nagyon. Miért kell minden sztorit ugyanazoknak az embereknek, vagy nekem 50-szer elmondani. Pl. gyűjtöm az autómodelleket, retróautókat. Ahányszor átjön hozzánk annyiszor elmondja az összes autóról a saját sztorijait. Ha egy héten kétszer jön át, akkor kétszer kell meghallgatni. Vagy ezelőtt 15 évvel járt mint sofőr kirándulóbuszokkal külföldre. Ezeket a sztorikat rögtön előhozza, ahányszor meglát valami külföldi hírt a híradóban, vagy máshol a tévében. Már szinte el tudnám mondani a sztorikat szóról szóra. Amikor meg a 30-adik elmondás után látja rajtam, hogy unom, akkor nem az a reakció, hogy ja ezt már mondtam neked, hanem az, hogy akkor ezután nem mondok inkább semmit. Próbáltam, hogy szólok neki, hogy ezt már hallottam, de akkor is csak azt mondta, hogy akkor többet nem mond semmit. (Mint egy óvodás). De hát az ember a 30-adik meghallgatásra már nem tud úgy figyelni, mintha először hallaná. Én meg tudom jegyezni, hogy kinek milyen sztorit meséltem már el, és többet annak az illetőnek nem mesélem el. Legfeljebb olyan társaságban, ahol vannak, akik még nem hallották. Nem ez lenne a jó hozzáállás? Másnak is van ilyen párja, ismerője, valakije? Mit lehet ezzel kezdeni? Mert sokadik elmondásra már nem tudom eljátszani, hogy érdekel a sztori, ahhoz valami színészi képesség is kellene. Amúgy 42 éves.