Az emberségemre, és a lelkiismeretemre játszanak. Most kellene bebizonyítanom, hogy jobb vagyok nála/náluk?
Tegnap felkeresett az egyik unokatestvérem, akiről öt éve nem hallottunk, hogy az "apám" kórházban van, és elképzelhető, hogy amputálni kell a lábát, illetve az is, hogy ebbe az egészbe belehal. Ahogy az unokatestvérem fogalmazott, "haldoklik", és az az "utolsó kívánsága", hogy én bemenjek hozzá a kórházba.
Amit az "apámmal" való kapcsolatomról tudni kell: öt évvel ezelőtt kidobott minket a lakásból, egy szatyor holmival jöttünk el ketten. Amikor évek múlva véletlenül találkoztunk, lehordott mindennek, és üvöltve közölte, hogy adjam vissza azt, amit elloptam. (Nem loptam el semmit, egy szatyor holmi kivételével [amiben ruhák és tankönyvek voltak] mindenem ott maradt) Azt is mondta, hogy változtassak nevet, ha nem vagyok hajlandó találkozni vele (nagyon féltem, és félek is tőle) Történtek még fura dolgok, de ezeket nem szeretném részletezni.
Szerintetek mit kellene tennem? Be kellene menjek hozzá? Vagy nem? És rossz ember leszek akkor, ha nem megyek be hozzá? És mégis, mit kellene neki mondanom? És mit kellene eltűrnöm? Hallgassam majd végig, ahogyan elhord mindennek, hogy utána senki ne vethesse a szememre, hogy nem voltam bent nála...?
Én úgy gondolom, ha bemész lehet, hogy megbánod és tényleg az lesz amit gondolsz-de az is lehet hogy nem, mindenesetre túlteszed magad rajta, ahogy eddig is.
Ha viszont nem mész be és tényleg elszalasztod ezzel az utolsó alkalmat, hogy kissé normalizálódjon a viszonyotok mielőtt.. nos azt lehet hogy egész életedben bánni fogod. Persze én nem tudom magam beleélni a Te helyzetedbe, de így gondolom.
10/11-es!
Arra azért kíváncsi lennék, hogy az "apámnak" mit mondanál? Őt milyen jelzővel illetnéd azért, amit tett. De mindegy is, nem erről van most szó, ugye.
Nem pontoztam le senkit, mindenkinek ment a zöld kéz. Ha a véleménnyel nem is értettem egyet, értékeltem, hogy megosztották velem az álláspontjukat, és vették a fáradtságot, hogy írjanak nekem.
Kedves Utolsó, Neked pedig írtam privát üzenetet.
Nekem is hasonlóan "kedves" volt az apám. Ha szólnának, hogy haldoklik, kevésbé izgatna fel, mintha megtudnám, hogy akciós a margarin.
Fél a haláltól. Ennyi. Csakhogy egész életében emberként kellett volna viselkednie ahhoz, hogy te könnyek közt rohanj hozzá a kórházba. Most már késő. Ő akkor is felnőtt ember volt, felelősségének teljes tudatában. Tudhatta, hogy ha így bánik veled, annak lesz következménye. Az ő döntése volt. Ez meg a tied.
Ha engem valaha hívnak apámhoz, nem megyek el. Ahogy őt nem érdekeltem, ő sem érdekel engem. Nem fogok megbocsátani soha.
Ezt leszámítva egy boldog, életvidám ember vagyok. De az ember azt kapja az élettől, amit másoknak ad. Nem vagyok egy balek, akivel mindent meg lehet csinálni, aztán meg segítséget kérni. Nekem is kellett volna segítség sokszor. De megoldottam egyedül; kénytelen voltam. Ő is kénytelen szembenézni azzal, hogy egy sz@r ember.
Kedves utolsó!
Ez nagyon kemény,de teljes egészében igatat adok neked!
Kedves kérdező!
Előbb én azt írtam,jobb ha bemész a kórházba, ennek fényében ami itt elém tárult teljesen elálltam ettől!!! Tényleg mennyire igaz,fénykorában vitézkedik az ember ,ha meg lerobban kapkod fűhöz fához ! Te életed tégy lelkiismereted szerint.
Nekem is a gyerekkorom a vitézkedéstől volt hangos, a piálás verekedés stb. utána válás anyámhoz kerültem, szar volt egy idegbajossal élni. Most a sors fintoraként idős korukra ( nem annyira idősek csak jó engem kihasználni, szerencsére tudom és aszerint állok hozzá!) én vagyok a mentoruk pénz, és minden ami kell, és van időszak amikor mind a kettő nálam van csak egy kicsit ejtőzni,( mert addig otthon nem ketyeg a villanyóra és nem fogy a gáz,víz , egyszóval spórlás a rezsivel a saját otthonukban), de nem ez a lényeg itt nálam sem képesek kulturáltan tárgyalni egymással, ha összefutnak a házban, kerülgetik egymást , mint a sz@rt.Anyám például amikor otthon van soha egy telefont meg nem ereszt, mindig én hívom,ha szeretném tudni mi is van vele, ő csak azt mondja ' éppen most akartalak hívni':D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!