Miért nem támogatja a családom az esküvő gondolatát?

Nem mindegy, hány évesek vagytok. Ha inkább 20 körül, akkor megértem a szülők aggodalmát. Nincs elegendő ön- és társismeretetek ahhoz, hogy ennyi idő után dönteni tudjatok. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2 hét után összeköltöztetek. Még akkor is, ha azóta minden oké.

Ha már elmúltatok 30, amit erősen kétlek egyébként, akkor csak simán felelőtlenség volt összeköltözni, de ebben az életkorban max. 1-2 évnek valóban elégnek kell lenni ahhoz, ahogy el tudjátok dönteni, el akarjátok-e kötelezni magatokat egymás mellett vagy nem.

Mondjuk nem értem, hogy ha 3-4 év múlva tervezitek az esküvőt, akkor miért borzoljátok vele a család idegeit. :) Nyilván az eljegyzéssel világossá vált, hogy "egyszer" majd összeházasodtok, hiszen az eljegyzés a házassági szándék bejelentése. Felesleges 4 évig hergelni őket. Majd 3 év múlva térjetek vissza a témára, és akkor már nyilván örülni fognak ők is.

Most meg élvezzétek az életet és próbáljátok megismerni egymást (még jobban).

Engem 8 év után vert át a volt párom, kegyetlenül. Olyasmit tett, amiről azt hittem, sosem lenne képes rá. És emellett még sok más aljas dolog kiderült. Szóval úgy látszik, én ennyi év alatt sem tudtam kiismerni a másikat, vagy ő játszotta a szerepet nagyon jól.

A jelenlegi párommal fél éve vagyok együtt. Mi is összeköltöztünk 3 hét után, azóta együtt élünk. Én sem tudom, mi az a rózsaszín köd, mert mi mindketten a földön járunk. Nagyon szeretjük egymást, de nem hordunk szemellenzőt. Reálisan gondolkodunk, és együtt tervezzük a jövőt. Mondjuk mindketten a 30 évhez közelítünk, talán ezért nem látjuk azt a bizonyos rózsaszín ködöt. Nem tudom... Az eddigi tapasztalataimmal azt mondom, hogy a egy élet is kevés megismerni a másikat. Bármikor érhetnek meglepetések. Akkor meg minek éveket várni azzal, hogy összekössük az életünket? Ki tudja, mit hoz a jövő? Ennek ellenére a páromban maximálisan megbízok, hiszen másképp nem is működhetne a kapcsolat. Vele akarom leélni az életemet. De senki nem tudja megmondani, mi lesz 10, 20 30 év múlva.

Én azt mondom, hogy majd megbékél a családod. Ha még néhány évig úgysincs tervben az esküvő, és majd látják, hogy jól megvagytok együtt, lenyugszanak a kedélyek. Egyébként szerintem a sikertelen házasságok az oka a szüleid / családod negatív gondolkodásának. Nem szeretnék, hogy te is arra a sorsra juss.

Én mindenesetre sok boldogságot kívánok nektek, alakuljon úgy az életetek, ahogyan szeretnétek. Ne hallgassatok másra, akkor házasodjatok össze, amikor szeretnétek. Nem kőbe vésett törvény az, hogyha 2 ember viszonylag rövid idő után összeköti az életét, később el is kell váljanak. Csak rajtatok múlik!

Ja, és én nem érzem felelőtlenségnek, hogy 3 hét után összeköltöztem a párommal. Eddigi életem legjobb döntése volt.

(előző voltam)

"Szerintem 7-8 hónap együttélés után az ember már eléggé ismeri a másikat, nem?"

Nem ismeri különösebben, de ha 2 hét után összeköltöztetek és azóta is minden oké, akkor okkal feltételezhetitek, hogy amikor mélyebben megismeritek egymást, várhatóan nem derül ki semmi olyasmi, amitől szétmegy a kapcsolatotok. Vagy igen, de az majd sok év múlva derül ki. Biztosra is lehet persze menni, de aki 100%-ig biztosra akar menni, az nem házasodik meg soha.

Az én szüleim is két hét után jöttek össze, két hónap után már az esküvőt tervezték, és 30 éve jól megvannak együtt.

Amúgy meg a csládod véleménye ne legyen döntő szempont. A saját életedet neked kell élned, nem a nagymamádnak.

08:47

"Máig nem értem mit értenek az emberek rózsaszín köd alatt"

A szerelmet, mégpedig elsősorban az első szerelmet.

Vagyis a rózsaszín ködös duma akkor releváns, ha ez az első kapcsolatod, vagy legalábbis az első kapcsolataid egyike. Ha az, akkor valóban felmerül az aggodalom, hogy szerelemről van szó, ami bizony nem tartós. De ha már szereztél tapasztalatokat korábban, akkor feltehetően nem erről van szó.