Van még valaki ebben a helyzetben? Mindig csak másodiknak érzi magát?

"Miért nincsen olyan ember, akinek mindennél fontosabb vagyok?????"

Az te vagy. Ne számíts arra, hogy másnak mindennél fontosabb leszel. A legtöbb ember szembekerül ezzel a problémával.

"Csak a saját gyerekem lesz az, aki teljes szívéből, elsőként engem szeret..."

És ő sem tökéletesen, legalábbis nem sokáig. Neki is a második leszel, és ez így természetes.

"Soha nem vagyok senkinek fontos, mindenki csak az önző kis dolgaival foglalkozik, de miért van ez?"

Mindenkinek önmaga az első. Ebben a kérdésben pl. te a saját "önző kis dolgaiddal" foglalkozol, és ezt nem tartod elítélendőnek, egyébként helyesen.

Amiről írsz, az egy olyan probléma, amivel mindenki kénytelen szembesülni. Megoldani nem nagyon lehet, megszokni nagy nehezen.

"De miért nem tudunk a szeretteinkkel karöltve boldogan a jövőbe nézni, és támogatni egymást mindenben???"

Nem vagyunk tökéletesek. Tehát olyan lények vagyunk akik elfáradnak, megéheznek, elszomorodnak stb. Az életünk valósága ennek megfelelően elamarad attól, amilyennek papíron vagy elméletben lennie kellene.

"Miért csak én segítek mindenkinek??? Nekem meg senki"

Ez már konkrétabb probléma. Meg kell szoknod a következő két tényt: először is, nem mindenki egyformán segítőkész. Ha segítőkészebb vagy önfeláldozóbb vagy másoknál, akkor nem várhatod el, hogy mások olyanok legyenek, mint te. Mert különbözőek vagyunk. Egyvalamitől tartózkodj. Mindjárt kiderül, mi az. Nézzük előbb a másik fontos tényt. Ez az, hogy az emberek nem egyformán ítélik meg, hogy mi számít pl. fontos segítségnek.

Nagy téma ez, nézzük a klasszikus, mondhatni tankönyvi példát: a férfi és nő kapcsolatát. A férfi és a nő nem egyformán viszonyul a szívességekhez és ajándékokhoz. Pl. a férfi észreveszi, hogy a nő kezd csalódni benne, és javítani akar a kapcsolaton azzal, hogy szívességet tesz a nőnek. Kitakarít, vagy lemossa a kocsit, és azt hiszi, ezzel a nőt boldoggá tette. Valójában a nőnek egy bók, egy kedves szó vagy egy csokor virág hiányzott. Így a férfi hiába erőlködött, nem ért el semmit. Vagy: a nő szomorú, mert a férje elhanyagolja. Erre reakcióként a férfi még többet dolgozik, hogy több pénzt hozzon haza. Így a nő még szomorúbb lett stb. OK, ez csak egy távoli példa volt, de szerintem érthető, miről beszélek: ha másoknak segítesz, akkor ennek értéke NEM a befektetett munka mennyiségétől függ, hanem attól, hogy azt nyújtod-e valakinek, ami igazából kell neki.

Mármost vannak emberek, akik a következő mítoszban élnek: "Én mindenkinek segítek, mégis levegőnek néznek". Ez annak az embernek a magánmítosza, aki szívességeket tesz azért, hogy aztán a befektetett munkára hivatkozva jogot követelhessen magának arra, hogy szeressék, elfogadják vagy segítsék. Az ilyen erőfeszítés a normális interakciós minták megkerülésére tett, kompenzációs vagy manipuláció jellegű kísérlet. Nem állítom, hogy ebbe a típusba tartozol (nem ismerlek), csak jelzem, hogy érdemes megnézni, nem építesz-e hivatkozási alapot azzal, hogy "mindenkinek segítesz".

Egyáltalán nem biztos, hogy az emberek elvárják tőled, hogy segítsél nekik, vagy ez a legfontosabb, amit elvárnak tőled. Lehet, hogy csak kínos nekik az állandó leköteleződés. Következésképpen amibe te belefáradsz, mert sok erőfeszítéssel jár, azt lehet, hogy leértékelik. Minden rosszindulat vagy önzés nélkül.

Gondold végig, hogy a másokkal való kapcsolatban mit nyújtasz és mit nyújtanak neked, ha leszámítod azt, hogy ki kinek miben segít. Gondold végig, hogy ki vagy és ki vagy mások számára, ha eltekintünk a szívességektől és segítségtől.

Szia!

Próbáld lefoglalni magad, szerintem az lesz a megoldás! Én is hasonló problémával küszködök és a nők ráadásul olyanok, hogy mástól várják a megoldást, az "engedélyt". Tényleg próbálj önállóbb lenni, nekem sem megy még, nem egyszerű feladat, de dolgozni kell rajta! Menj el sportolni, barátnőzni, stb.