Mi a véleményetek az olyan fiatalokról (akár 25-29 év) akik se nem tanulnak se nem dolgoznak és éveken keresztül a szüleikkel tartatják el magukat?
válasza:Hát..véleményem? Igazából az ő dolguk, mit csinálnak. Csak azt tudom mondani, hogy én nem érezném jól magam ilyen helyzetben. Én kb. 26 évesen fogok elkezdeni igazából dolgozni, mert kicsit későn kaptam észbe. Addig maradnak a diákmunkák. Sokáig görcsöltem ezen, hogy nekem ez sem valami jó, nem akarom, hogy eltartsanak, de már megbékéltem a helyzettel, máshogy nézem.
A szülők meg nem tudom mit tehetnek. Elzavarni nem tudják, ha nem akar elmenni. Rólad van szó?
válasza:Mi van ha azért nem dolgoznak mert nem találnak munkát? Az ismerőseim között nagyon sokan vannak így. Elvégezték az iskoláikat és egyszerűen nem tudnak elhelyezkedni, mert mindenhol 2-3 év tapasztalatot várnak el. Ahova meg nem kell tapasztalat arra meg 300-400-an jelentkeznek (vidéken sajnos ez a helyzet). Én is diákmunkát alig kapok, pedig jó lenne suli mellett dolgozni.
A szülők azt tehetik, h segítik a gyereket anyagilag ameddig bírják, de a gyerek ezért cserébe segítsen otthon mindenben amiben tud! És intenzíven keressen munkát, ne adja fel!Ne várja el a beteges, dolgozó szüleitől, h főzzenek, mossanak rá!
Ha meg nem akar dolgozni? Nem kell neki pénzt adni. Akkor talán majd elmegy dolgozni. Vegye észre, h a pénz nem repül a semmitől az ölébe! (plusz el kéne neki jó pár atyai pofon). Bár szerintem az ilyen fiataloknál a szülő is hibát követhetett el a nevelésben.
Nem rólam van szó. A barátnőm testvéréről. A barátnőm és én külön élünk albérletben, teljesen önállóan. Nem könnyű, de mi nem tudnánk a nyugdíja szüleinken élősködni. A barátnőm barátja viszont már vagy 3 éve a szülőkkel lakik, most már odavitte a barátnőjét is. Egyiküknek sincs munkája. Nem is erőlködnek nagyon hogy találjanak valamit, de ha lenne is valami, az a válasz hogy ők ennyiért nem mennek el dolgozni. "Csicskának".
Közben meg a szülők már kikészültek lelkileg, mert más problémáik is vannak rajtuk kívül. A kapcsolatuk sem túl jó, mert a fickó meg a csaja nem alkalmazkodik senkihez, már szinte a szülőknek kell lábujjhegyen járniuk a saját házukban.
válasza:Nekem erről az a véleményem, hogy van egy határ ameddig el lehet viselni...
Például elvégez egy szakot egy főiskolán, lehet nem tud rögtön elhelyezkedni, nem talál semmi ellást jó pár hónapig a szakmájában... Utána viszont valamerre mozdulni kell. Vagy elfogadni olyan állást, ahová nem kell különösebb képesítés, vagy másik városba költözni, esetleg küldöldre, vagy vissza menni a suliba tanulni..
A végtelenségig nem lehet a szülők vérét szívni. Már inkább abban a korban vannak, hogy nekik kellene támogatni a szüleiket, nem pedig fordítva.
Nekem se volt munkám, amikor lediplomáztam. Elvállaltam az első "csicska munkát", amire lehetőségem volt. Konkréten nyolc általánost se végzett betanított munkásokkal robotoltam egy gyárban a diplomámmal, a nyelvvizsgámmal, meg a jogsimmal... akkor pont nem jött jobb lehetőség,én meg nem akartam tétlenkedni. Persze amint tudtam váltottam, most már jó állásom van és a szakmámban dolgozom...
Nem lehet a szülőket arra kötelezni, hogy a végtelenségig eltartsa a gyerekét, egy huszonéves ember meg már korántsem gyerek...
válasza: válasza:
válasza:monnyanak le.
Egyébként az én családomban is van ilyen, és a pofám leszakad, mert én még nem voltam nagykorú, amikor életem első állásinterjújára mentem, és pár nappal a 18. szülinapom után el is kezdtem dolgozni. Nekem ez a természetes. Ok, voltak hónapok, amikor nem volt állásom, akkor kvázi a szüleim tartottak el. Nem örültem neki, de nem volt ebből probléma. Viszont olyan 21-22 éve korom után már nem tudtam volna elviselni, hogy tőlük függjek anyagilag, a képemről lesült volna a bőr.
Szülő gyakorlatilag nem sokat tehet, sajnos.
Bár még nem tartozom a családhoz, de nagyon rossz nézni, hogy a szülők nem "mernek" nekik erélyesebben szólni. Valahol attól tartanak, hogy akkor a pici fiuk az árokparton hal meg egyedül... ilyesmi. Még nekik lenne lelkiismeret furdalásuk. Szegények. Eközben a srác meg "keresi önmagát", mert 30 évesen még nem sikerült megtalálni. Mindenbe belefog, de semmit nem fejez be. Sem sulit, sem tanfolyamot, semmit. Tökre antiszoc, és persze mindenért mindig más a hibás csak ő nem. Néha kitalál valamit, amivel húzhatja az időt. Tervek meg ilyesmi. De soha nem lesz semmi azokból sem.
A kérdést tulajdonképpen azért írtam ki, mert már én sem tudom mit gondoljak. De lassan én leszek az, aki elküldi őket a f.szr. Gondoltam hátha tudtok tanácsot adni, de közben tudom, hogy egyszerűen ki kellene hajítaniuk őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!