Milyen idokozonként gondolod normàlisnak/elfogadhatonak anyosodék làtogatàsàt, akik 15percre laknak toled kocsival? Részletek lent

Az, hogy elvágom a köldökzsinórt, számomra annyit jelent, hogy tudok önálló életet élni. Nem szaladgálok anyámhoz, hogy főzzön nekem vacsorát, vagy hogy mondja meg, mit mondjak a főnökömnek hogy elengedjen szabadságra, stb. Megoldom egyedül a gondjaimat.

De! Ettől még szeretem az anyámat és érdekel, mi újság van vele és szívesen veszem a tanácsát a dolgaimban, mégha (elvágott köldökzsinórral önálló ember lévén) nem is mindig fogadom meg. Ezt ő is megérti, tudja, hogy különböző emberek vagyunk önálló élettel, de ez nem jelenti azt, hogy nincs szükségünk egymás társaságára.

És ugyanez igaz a testvéremre is! Nagyon szoros a kapcsolatunk és bár nem egy városban élünk, mindkettőnknek van családja, de amilyen gyakran csak tudunk, találkozunk, együtt töltjük az időnket, csinálunk közös programot, sőt, ha lehet, akár anyánkkal közös programot, mert szeretjük egymást.

Nem hiszem, hogy ez baj. Nálad valamiért nem ilyen szoros a családi kötelék a szüleiddel. De gondolj bele: egyszer Nektek is lesz gyereketek. Mit gondolsz, mennyire fogod természetesnek érezni, ha a fiad/lányod hónapokig feléd se néz, pedig megtehetné?

Mi külön látogatjuk a szüleinket nagyrészt. Én itthon vagyok a gyerekekkel (kicsik még) így minden nap elsétálunk apámhoz, kb egy órára. A férjem fuvaros, ha arra van dolga, ő is beugrik az anyjához.

Együtt mind a négyen kb havi egyszer megyünk az ő meg az én szüleimhez.Ami havi két hétvége. Nekem ez is "sok" olyan értelemben, hogy a férjem hajnalban kel, késő délután ér haza, jóformán fürdetünk meg alszunk, alig vagyunk együtt. Nekem is inkább rá lenne igényem, de ha egyszer megyünk az én szüleimhez, nem mondhatom,hogy az övéihez ne menjünk. Ők is unokázni akarnak stb.