Létezik, hogy részéről ez szeretet?

Kapcsolatunk elején teherbe estem, időben szóltam, hogy védekezzünk, ezt párom a mai napig tagadja. Én nem vetettem el a babát, ennek több oka van, köztük egészségügyi is. Ahogy nőtt a pocakom, ideköltöztem hozzá. Ennek minden költségét én álltam, mert ő közölte, hogy nem fog egy fillért sem kidobni az ablakon ez miatt. Persze végig azt mondta, hogy szeret, velem akarja leélni az életét. Furcsa volt, de hittem neki és szerettem nagyon. Hétköznapjaink boldogan teltek. A közös kassza is elmaradt, egyedül fizettem mindennek a felét és a babaholmik nagyrészét. Ő a mai napig azt mondja, hogy mindenben támogatott, nem hiszi, hogy nélkülöznöm kellett volna. Nem kellett, csak a fele annyi fizetésemből magamnak vettem még a tusfürdőmet meg a terhesvitamint is. Egy nadrágom volt, volt hogy nem tudtam elmenni itthonról, mert nem száradt meg. Kisfiunk megszületett, én meg elkezdtem több pénzt kapni, így lett közös kassza is. Ma azt vágta a fejemhez, hogy nem hiszi, hogy megérdemeltem volna az anyagi támogatást, mert egyedül hoztam ezt a döntést, hogy fiunkat megtartom. Alig foglalkozik a gyerekkel, folyton a számítógép előtt ül. Szerinte mindent megad nekünk. Én ezt nem értem. Szeret minket, amíg eltartjuk, ellátjuk magunkat, de ha szólok, hogy ez rosszul esett, azt mondja ő szeret minket és mindent megtett értünk, nekem nem jó semmi sem. Én már nem bírom tovább. Mit tegyek? Külföldön élünk, hazamennénk anyuhoz kis időre, de azt mondja nem tehetjük ki az országból a lábunkat, ha veszek jegyet, egyedül megyek, a gyerek marad. Azt is mondta, hogy nem fog gyerektartást fizetni, mert úgy elbújik, hogy senki nem hajtja be rajta. És azt mondja, szeret minket és tervei vannak velünk. Segítsetek, mit tegyek?