Ez mennyire normális egy "anyánál?

Állandóan rajtam vezeti le a feszültségét. Keres valami ürügyet (pl. Miért lett arrébb rakva a párna...) és utána szó szerint ordibálni kezd, elhord mindennek. Amikor nagy nehezen lenyugszik és szóvá teszem neki hogy ezt megint miért kellett, akkor képtelen elismerni hogy ez is csak egy feszültséglevezetés volt, és elvárja hogy én kérjek bocsánatot (amit ő sose tesz meg). Csak hogy mondják egy példát... pont ma összevesztek valamin nevelőapámmal, nevelőapám kiabált vele, anyám meg csak ilyen mézes-mázosan kérte a bocsánatokat. Erre idejön hozzám, és nekiáll velem ordibálni, hogy ő csak ezt meg azt akarta, és ezért nem kellett volna veszekedni vele. Mondtam neki hogy ne velem ordibáljon mert nem én veszekedtem vele, és ez engem már nem érdekel, erre megsértődött,kiabálva kiviharzott a konyhába... Nos én nem megyek utána.

Mit tudok ezzel a helyzettel csinálni? Már próbáltam beszélni vele erről milliószor de nem lehet, nem érti/nem akarja érteni hogy nincs igaza. Unom hogy állandóan nekem kell jópofát vágnom és bocsánatot kérnem, -amikor neki kéne- csak azért hogy viszonylagos békesség legyen köztünk (egy ideig).