Ez mennyire normális egy "anyánál?
Állandóan rajtam vezeti le a feszültségét. Keres valami ürügyet (pl. Miért lett arrébb rakva a párna...) és utána szó szerint ordibálni kezd, elhord mindennek. Amikor nagy nehezen lenyugszik és szóvá teszem neki hogy ezt megint miért kellett, akkor képtelen elismerni hogy ez is csak egy feszültséglevezetés volt, és elvárja hogy én kérjek bocsánatot (amit ő sose tesz meg). Csak hogy mondják egy példát... pont ma összevesztek valamin nevelőapámmal, nevelőapám kiabált vele, anyám meg csak ilyen mézes-mázosan kérte a bocsánatokat. Erre idejön hozzám, és nekiáll velem ordibálni, hogy ő csak ezt meg azt akarta, és ezért nem kellett volna veszekedni vele. Mondtam neki hogy ne velem ordibáljon mert nem én veszekedtem vele, és ez engem már nem érdekel, erre megsértődött,kiabálva kiviharzott a konyhába... Nos én nem megyek utána.
Mit tudok ezzel a helyzettel csinálni? Már próbáltam beszélni vele erről milliószor de nem lehet, nem érti/nem akarja érteni hogy nincs igaza. Unom hogy állandóan nekem kell jópofát vágnom és bocsánatot kérnem, -amikor neki kéne- csak azért hogy viszonylagos békesség legyen köztünk (egy ideig).
Nem értem mitől ilyen feszült mindig, azt meg főleg nem hogy miért máson kell levezetni ( ha nem talál valamit, akkor én loptam el stb...(ami nem esik túl jól))
már 50 elmúlt szóval szerintem nem fog sportolni. Már milliószor lett neki szólva hogy dobja ki a nevelőapámat, mert hogy tönkreteszi a családot, a bátyámat már elüldözte, most engem akar... De nem dobja ki, mert így is nehezen élünk meg hogy ketten dolgoznak.
De viszont erről nem egészen csak a nevelőapám tehet hogy ilyen feszült, arról meg főleg nem hogy így vezeti le...
Mindig ilyen volt, legalábbis bátyám elmondása szerint. Amikor még nagyon kicsi voltam akkor ő volt a boxzsák...
Lehet mindig ilyen volt, de egyre rosszabb.Ha épp hazajön a munkahelyről, azért ordibál, ha nem sikerül valami akkor azért, ha mással veszik össze akkor azért.
Nem tudok vele már mit csinálni, nem tudom mit csináljak, terveztem már hogy az egyik ilyen kirohanásánál fogom magam és elmegyek itthonról pár napra. Csak ebbe ott a hiba hogy egyszer vissza is kéne jönni.
Ő is nagyon jól tudja, hogyha a nevelőapám kezet emelne rá, akkor a bátyámmal még aznap takarítanánk el onnan azt embert... És ezt a nevelőapám is tudja, hogy mi lenne a vége egy ilyennek, szóval nem hiszem hogy fenyegetné. Már nem egyszer leültünk hármasban bátyámmal meg anyámmal, hogy megbeszéljük ezt az egészet, hogy kinek, kivel mi baja van, mit változtasson, hogy ezt az embert meg dobja ki, visszajön a bátyám ide és semmit sem változnak akkor a pénzügyi dolgok. De teljesen hiába. Semmit nem változott, és az ember is itt van még, és itt is lesz. Anyám valami megmagyarázhatatlan dolognál fogva mindig kiáll mellette, jobban mint a gyerekei mellett.
Talán még meg kell várnom azt a két évet és azon nyomban elköltözni itthonról, lehet nincs jobb megoldás...
Köszönöm a válaszokat! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!