Apám állandóan összever, de ez még hagyján, a hazugságom miatt utálnak a tanáraim a gimiben?! Mit tennétek?

Küzdök,mert nem rossz napjain szokott csinálni nekünk fejlesztő programot.Néha elvisz minket másik városba,ritkán valami koncertre,néha nyáron fürdőbe,állatkert,valamilyen tóra vagy horgászni,szóval valamennyire a sok megaláztatáson átsírt éjszakán és rengeteg seben és fájdalmon kívül "láttam a világot".Tudom,látom hogy élnek mások,mindig csak visszaszámolok,hogy még hány év és lehetek 18,akkor gondolkodás nélkül lecsukatnám gyámságot vállalnék.Nem akarom,hogy anyum a mennyekben sírjon.Én csendben tűrök,már sokszor gondolkodtam azon,hogy egyszerűen megölöm és kész.De félek,félek hogy én változnék meg,hogy nem lennék többé öcsém példaképe és elvennék őt is.

Vannak céljaim,amiket remélem elérek,hogy megszabadulok tőle.Azért kezdem el aggódni,mert idáig úgy volt,hogy kb heti 2 max 3 szor jött rá,de most azonkívül,hogy ez gyakoribb lett-erősebb is-és állandóan komor hangulatú.Idáig néha borzolta reggel a hajunkat,palacsintát is csinált (mondjuk utálom a palacsintát,de itt nincs olyan hogy valamire nemet mondunk,szeretni és enni kell és kész).De mostmár soha nem csinál reggelit,hétvégén nem szervez programot és nem kell kötelezően filmet nézni vele.Heti 1-2szer megnézetett velünk valami klasszikusabb filmet,ami nekem szokott tetszeni szegény öcsém sírni tudna ettől,de már ez sincs.Csak csendben van és hirtelen rájön a düh,meg valamit állandóan ír,ír és ír.Nem látom mit,nem mehetek be a szobájába,nem is merek,amikor nincs otthon,ne adj isten rájönne.Elkezdtem aggódni,inkább segítséget kérek,inkább veszítsek el minden "anyagit",de maradjak egészséges.