Nem értem. Miért vagyok én a hibás mindenért?

Én megértelek. Bízz benne, hogy jobb lesz. Nálunk nem lett jobb...

Nekem 9 éves koromban váltak a szüleim, ami nem volt nagy katasztrófa, csak elég fiatalon kellett realizálnom, hogy jóapánk sz.rik a fejünkre (nekem is van egy öcsém), régen még hétvégente csak-csak eljött értünk, most már ott tartunk, hogy ünnepekkor ad némi pénzt, és megy is tovább a nőjéhez. Pedig nem is kell a pénze, semmit nem tud rólunk, és még csak nem is érdekli.

Anya mindig rendszerető volt, és elég pedáns, de olyan 12-13 éves korom körül ez kezdett nála mániává válni. Én sem voltam valami rendrakó típus, de ő mindenáron belénk akarta verni, hogy takarítsunk.

Minden hétvégém minden egyes szombatja a lakás teljes kitakarításával telt. Mert az nem várhat. Semennyit. És ha esetleg ellenkeztél orbitális üvöltözések mentek. Ha hétköznap nem volt elmosogatva, felsöpörve, elpakolva, rendrakva, kiteregetve,összehajtva, stb-zve, akkor ordibálás...

Ez mai napi nem változott, csak most már öcsémmel tudjuk hogy kell úgy rendet rakni, hogy ne kössön belénk. De akárhányszor meghalljuk a kapucsengős kódot amin bejön egy ilyen villámideggörcs kap el mindkettőnket, önkéntelenül felpattanunk és körbeszaladunk a lakásban, hogy ugye minden jól van e megcsinálva, különbeeen... két órás ordibálás!

Anyának ez az egy dilije van, mi ezt megtanultuk kezelni. Mi sokszor beszélgettünk, alapvetően jó kapcsolatunk volt, szóval édesmindegy, nem ezen múlik. Mindenkinek van egy dilije, van akinek krónikusabb, és másokra is görcsösen ráerőszakolja, mert megteheti.

Ha zavar, hogy ordibálnak veled a rend miatt, akkor csinálj mindig rendet. Semmit nem tudsz nekik mondani, amitől elnézőbbek lesznek, és mivel tőlük függsz, nem vagy alku pozicióban.

Nekem amúgy külön szobám sincs, abszolút nulla a magánéletem. :) Én is fejembe vettem, hogy költözök 18 évesen, de nem így megy. Egyfelől lóf.sz munkát se kapsz 18 évesen, amit igen az meg nem fizet annyit, hogy abból te fenn tud tartani magad. Tanulj meg beletörődni a szituba, és megoldást keresni.

Egyébként lehet tényleg éri valami stressz anyukádat, ha az enyém idegbeteg, rendszerint a munkahelyén húzták fel, és rajtunk tölti ki a dühét. Én mondjuk már nem utálom ezért, mert rájöttem, hogy nem tud vele mit csinálni, ő ilyen.

Bocs az önéletrajzért, csak gondoltam szemléltetem, hogy nem vagy egyedül. Bár az én öcsémnek mindig kellett velem együtt mindent csinálnia, ennyiben mondjuk lázonghatsz, hogy ne kivételezzenek vele, kivéve ha mondjuk tényleg sokkal kisebb mint te, de ha pár év a különbség, akkor ne.

20L