16 éves örökbefogadott kislány mitől fordulhatott hirtelen magába?

csinálj vele közös programokat. mesélj neki magadról. a hibáidról az érzelmi válságaidról, legfőképpen a kamaszkorod alattiakról.

legyél a barátja is, ha már az anyja nem lehetsz 100%-osan, hisz idősen került hozzátok.

néha csak úgy feküdsz be az ágyára, ha épp a szobájába van bezárkózva és hallgass. néha tegyél fel egy kérdést a napjáról és a barátairól mikor benn vagy nála, de tarts szüneteket, ha érzed szükségét. ne nyomulj mert az szörnyű. adj neki esélyt, jó sokat, hogy megnyíljon.

nem árt, ha sikerül megnevetettned.

el mehetsz vele naplót venni, ha szeretne. had válassza ki azt a füzetet/könyvet amit szeretne és hozzá olyan tollat ami szeretne (igen akkor is, ha mind a kettő sátánista vagy pentagram van rajta)

esetleg vond be a főzésbe (pl.: együtt zöldség pucolás meg hasonlók, amiket közösen csinálhattok és nyugis)

jelenleg csak ennyi ötletem van. remélem tudtam valamennyire segíteni...

Nyaggasd egy kicsit, mondd, hogy veled bármit megbeszélhet stb.

Ha sehogy sem akar menni kérdezd a barátait, ismerőseit.

De lehet, hogy te is tudod mi a baja. Nem tiltottatok meg neki valamit mostanában amit nagyon szeretett volna? Viták, ilyesmi?

Lehetséges, hogy azért nem akar megnyílni neked, mert eddig nem ez volt a gyakorlat az "előző" családjában. Könnyen hozzászokik az ember, pláne egy gyerek ha az ő érdekei nem számítanak senkinek, az ő véleménye nem érdekel senkit, ő sosincs végighallgatva, sosem fordulhatott senkihez bizalommal. Nem tudom ilyen szinten tudsz-e valamit az életéről.

Mivel éppen most van benne a korban, az is lehet hogy egyszerűen csak most jut el az agyáig, hogy neki nincs senkije. Még ha ez ilyen formában nem is igaz, ő gondolhatja úgy, hogy a biológiai családja már nem a családja, ti meg még nem, illetve olyan nagyon nagyon szoros igazi családi érzést lehet hogy soha nem is fog kelteni benne irántatok semmi, még ha nagyon szeretni is fog titeket. Nem lehet tudni, hogy mik zajlanak a fejében, akár valós, akár beképzelt ügyek.

Az is lehet, hogy szimplán csak a dackorszak, az is hogy problémák a suliban, barátokkal, szerelem, bármi.

Az én javaslatom az, hogy próbáljátok meg éreztetni vele, hogy ő ugyanolyan családtag mint nálatok bárki más és nagyon szeretitek. Öleld át minden indok nélkül is, este menjél be a szobájába és mondd el neki, hogy nagyon fontos ő az életetekben. Érdeklődj, akarj tudni az életének minden mozzanatáról, mesélj neki a te tinikori baklövéseidről, igyekezz bizalmat ébreszteni benne! Kérdezd meg tőle, hogy mihez lenne kedve? Ha teljesíthető, akkor igyekezz teljesíteni is. :)

A napló írás sem rossz ötlet, ezt felvezetheted azzal, hogy örülnél neki, ha elmondaná neked, hogy mi bántja ennyire és akkor megy oda hozzád bármilyen problémával, amikor csak jól esik neki, de vezethet egy "titkos naplót" is ha szeretne, hátha jól esik kiírni a bánatát.

16 éves, szóval bármitől magába fordulhatott. Figyeljetek rá nagyon, nehogy valami hülyeséget csináljon. Ugyanakkor lehet, hogy tényleg csak apróság és akkor hagyni kell, egy-két hét és összeszedi magát. Szerelmi bánat, iskolai gondok (nem feltétlenül tanulmányi, baráti kör, ilyenek), bizonytalan gyökerek, probléma veletek. Ezek a legvalószínűbb okok, amiért 16 évesen depresszióba esik az ember. 16 évesen nekem is voltak ilyen hullámvölgyeim, amikor éppen nem engedtek el valahová vagy rosszul éreztem magam az iskolában, mert valami gáz volt a baráti körben. Ez eléggé természetes szerintem 15-6 évesen, hamarosan kinövi. Viszont... 16 évesen az ember már nem kislány :/

19/l