Ezt most mire véljem? Lehet még változtatni rajta?

Hogy tömören a kérdésedre válaszoljak:

Mire véljem: A barátnődnek valószínűleg elege lett a "második" szerepkörből. Hiába ad a kapcsolatba, nem kap viszonzást. Ebbe belefáradt. Az sms nekem kissé ultimátumnak tűnik.

Lehet-e változtatni: Lehet. De csak Te tudsz, más nem. Itt az ideje, hogy te is adj ebbe a kapcsolatba.

A barátnőd helyében már rég kidobtalak volna, de ma mindenképp megtenném.

Várna a halál jövő hét vasárnapig!

Nézd én drukkolok nektek, hogy megoldjátok. De attól tartok ezt a buszt lekésed.

Kellj fel egy órával korábban és menj el hozzá.

Pl most is itt szütyiztél egy órát. Ez már két óra, amiit a kapcsolatotokra fordíthattál volna.

elárulok neked egy titkot: mi nők úgy működünk, hogy ha nem törődnek velünk, akkor azt hisszük, már nem is szeretnek, mondhattok ti, férfiak bármit, tehettek akármit. egyszerűen szükségünk van rá.

a társunkban a biztonságot keressük, h tudjuk, akármi van, számíthatunk rá, ott van, ha kell. mert Ő a másik felünk, ő az, akinek elvileg odaadjuk a szívünket, az időnket, megteszünk érte bármit, megadjuk az utolsó utáni esélyt és tűrünk erő felett.

ezt a barátnőd meg is teszi, a soraiból világosan kitűnik. nagyon szeret téged, főleg ha a munkamániádat már 9 hónapja elviseli (én az első ilyennél, h majd jövő vasárnap találkozunk, és megbeszéljük, hagytalak volna ott. röhögve. és szerintem nőtársaim 90%-a szintén.) ha meg akarod tartani, egyszerűen időt kell szánnod rá, különben cseszheted az egészet. nem is csak arról van szó, hogy jaj, törődj már velem, hanem én a helyetekben azon is elgondolkoznék, hogy ha ez így megy tovább, és tényleg még évekig, és nem változtatsz ezen a "időhiányon", akkor mi lesz, ha babátok lesz, és kelleni fog a segítséged. vagy ha valami baj történik vele, és szüksége lesz a támogatásodra akár lelkileg akár testileg (gondolok itt olyanra pl h valakije meghal, vagy eltöri mindkét lábát és nem tud még wc-re se kimenni).

egy kapcsolatot ápolni kell, és mondjuk én személy szerint nem tudnám azt elviselni, h egyedül mindent. ez egyszerűen nem járja és kész. ez van.

az meg egy másik dolog, hogy arra mindig van időnk, amire akarjuk. amire NAGYON akarunk időt szakítani. ami mindennél fontosabb nekünk.

és ezt tapasztalatból mondom. én is munkamániás vagyok, én se tudok sokáig a seggemen ülni, volt olyan, h a családommal alig találkoztam, mert egész nap, éjszakába nyúlóan tanultam, és tanultam. mert fontos volt. fontosabb, mint a családom. aztán jött a szerelmem. és ma már ő a fontosabb. most is tanulnom kéne, és nem teszem, mert VELE beszélgetek. és jól esik. emellett annyi időt szánok a tanulásra, amennyi kell, épp h kikapjak egy ötös kémia témazárót. :) meg kell találnod a munka-magánélet arany középutat, vagy hagyd el a lányt, és engedd, h találjon magának egy hozzá méltó férfit, aki hajlandó annyit törődni vele, amennyit megérdemel. ne légy gyerek. ha nincs rá időd, mert a munka fontosabb, engedd el.

De szemét vagy.

Szinte fogadni merek, hogy te vagy az én hőn imádott barátom... Nem hiszem,hogy sokan írtak ma reggel ilyen smst.

Majd vasárnap beszélünk??? Hülye vagy? Itt írogattál egy órát, nekem meg egy nyo_morult válaszolós sms-t se tudtál írni? Köszönöm szépen. Látom nagyon szeretsz.

Ha holnap délután nem vagy képes lejönni és megbeszélni a dolgokat, soha többet nem akarlak látni!

Üdv: Manó.