Fiatal együtt élő párok/házastársak! Hogy bírjátok a "sok" nélkülőzést ami azzal jár, hogy összeköltöztetek?

szia!

Mi is évekig albérletben laktunk, ott megszoktuk, hogy össze kell rántani a gatyaszíjat. Kocsit először egy 17 éves marutit vettünk, a párom cége adott kamatmentes kölcsönt. Eladtuk, jött egy 10 éves, tavaly vettünk egy újat, gondolván arra, hogy kell a biztonságosabb autó, ha jönnek a gyerkőcök. A lakásvásárlásba besegített a párom bátyja némi pénzmaggal, ebből vettünk egy csodaszép sorházi lakást, persze hitellel. Apránként vettünk mindent, egyik hónapban egy szőnyeget, a másikban egy-két új ruha, az én szüleimtől edényeket, konyhai dolgokat, a nagyitól felmosórongyot stb. kaptam. Volt, hogy 2-500 Ft-onként tettem félre a pénzt a bugyik alá. Ebből jött össze a redőnyre...

Végre úgy tűnt, hogy egyenesben vagyunk, de a párom január óta nem kapott fizetést, áprilisban fel is mondott, azóta felszámolás alatt a cég, a jövő hónapban megy a bíróságra. 1 100 000 Ft-al tartoznak nekünk. Addig próbáljuk kihúzni, felmondtuk az életbiztosításokat, kértünk kölcsön a bátyámtól, számlahitelek stb. és ezek nem a luxusra kellenek, csak annyira, hogy a lakáshitelt és a fele csekkeket ki tudjuk fizetni. Az én 87 000 Ft-os fizumból pedig fizetjük a csekkek és élünk. Sajnos, munkát azóta sem talált, de azért nem kesergünk. Néha vannak pillanatok, amikor kiborul a bili, jön a sírás, kiabálás, de soha nem egymásra, inkább a helyzetre haragszunk. Megnyugszunk, összebújunk és megállapítjuk, hogy okosak vagyunk, erősek, és egy szemét kis német senki miatt nem hagyjuk veszni azt, amit eddig felépítettünk. Optimistának kell lenni és humorosan látni a dolgokat, így lehet még bírni. Reméljük a legjobbakat. :)

Ja, nem kell valakinek egy gépészmérnök? :D