Mit tegyek? Férjem elhidegült tőlem. Bővebben lent.

te csak siman hagyod hogy legyen valakije melletted? hogy birsz igy elni? valasztas ele kell allitani vagy te vagy pedig a szereto. nincs kozeput. az meg hogy mindkettotoket szeret nagyon rossz duma. ha nem zarja le azt a kapcsolatot nincs mit megmenteni. ha tenyleg befejezi es megbanja akkor esetleg van mirol beszelni.

De igenis tudd meg,hogy mennyire komolyak a szándékai a másik nővel.Bocs,hogy ezt írom,de sztem a szex miatt lett az a másik.Állítsd konkrét választás elé!Adj neki határidőt és ne ijedj meg,ha pár napra eltűnik.Még nem mérte fel a helyzetét komolyabban,idő kell neki,hogy döntsön.Persze most nem tudja eldönteni,hogy csak ragaszkodik e vagy szeret is.Nemes dolog,hogy hajlandó vagy megbocsátani,becsüllek ezért.Kitartás,előbb-utóbb kiforr a dolog,sajnos ez egy ilyen helyzet.Gyerekek vannak?

szerintem te is kerülöd a forró kását azzal, hogy nem akarod tudni a részleteket. Igenis nagyon fontosak! Más egy meggondolatlan csók és más egy szex a "szeretlek"-kel kimondva! És ne te érezd magad kellemetlenül, hogy nem akar róla beszélni, és ideges lesz amikor felhozod, inkább a férjednek kellene térden kúszva a bocsánatodért esedezni és szembenézni a hibáival! Ha ezeket is tenné, én még akkor is 20x meggondolnám hogy megbocsátok-e neki! Én nem értelek téged, hogy a férjed bármit is tesz, akárhogy csal, te megbocsátasz neki? Azért neked is legyen tartásod, Nő vagy! persze szép és jó, hogy meg akarod menteni a házasságod, de azért gondolod a távolabbi jövőre is: tudnál vele ugyanúgy élni?

Érzelmek nélkül is együtt lehet élni valakivel, csak negatív érzelmekkel nem. Ha nem utáltad meg a férjedet, azért, amit tett, még helyrehozható. Ha gyerekeitek vannak együtt maradhattok akár kötelességtudatból is. Ha nincsenek olyan elvárásaid iránta, hogy újra beléd szeressen, nos, akkor is még menthető a házasságotok. De, ha azt érzed, hogy már csak fizikailag van jelen, akkor jobb, ha hagyod elmenni. Jobb békében elválni, mint megutálni egymást. Méltóbb. Nézd, én ezt a poklot megjártam, azért tudok beszélni róla.Kiskamaszok voltak a gyerekeink, anyósom akkor kezdett betegeskedni(az én szüleim akkor már rég nem éltek)nem hagyhattam szétesni a családot, azt is tudtam, hogy nincs nő a világon aki az anyósom rigolyáit elviselné(saját lányát is beleértve)no, meg ott volt a férjem előző házasságából született két gyerek is, akikkel szintén törődni kellett(a nagyobbik velünk élt). No, akkor igen csak észnél kellett lennem. És félretennem a megbántottságomat, a jogos haragomat és az én személyes igényemet már, ami a boldogságot illeti. Összetoldoztam, foltoztam valahogy, de sosem lett a régi. Megvagyunk, de azt csak én tudom, hogy milyen árat fizettem, hogy ez a család egybe maradjon.

Mondd meg neki, hajlandó vagy megbocsátani, ha azonnal befejezi a másik nővel a kapcsolatát, amennyiben nem, akkor holnap pakoljon és menjen. Most még van esély, hogy melletted dönt, de pár hónap múlva, amikor a feszültség miatt tényleg padlón lesz a kapcsolat,a másik meg megerősödik,már egyértelműen nem. Ne magad hibáztasd, ha vmi nincs rendeben egy házasságban, az helyre kell hozni, nem félremenni. Hol is van a jóban-rosszban?! Lehet jobban jársz, ha elmegy, sok kínlódástól kíméled meg magad.(már ha nem kerülsz ezáltal lehetetlen helyzetbe...)

Én megértelek, mert tudom, hogy az érzelmek nem a józan ész parancsára működnek, de jobb is így. Te vagy az adott helyzetben, te éled át ezeket a dolgokat és ezek a tapasztalatok majd a te javadat szolgálják. Bárhogy is alakul köztetek a kapcsolat.

Úristen! Én így nem tudnék senkivel sem együtt lenni. Nem érzed azt, hogy valójában cseppet sem szeret, picit sem tisztel csak kihasznál?