Egy édesanya mért nem tudja felnőtt fiát elengedni?

A kommentre:

Teljesen jól látod és a Te felelősséged h milyen lesz a gyerek Ha te ugy döntesz h a rokonság nem jo társaság akkor a minimálisra kell csökkenteni a kapcsolatot de tiltani sose tiltsd el a gyereket teljesen.

Sőt ,nyugodtan el is mondhatod mit érzel mit gondolsz(egy levélben mondjuk)

mert megértő szavakra ugysem fogsz találni de legalább kiadod magadból ami nyomaszt és ne hagy magad terrorizálni ! Érzelmi terorra gondolok.

Én 20 évig hagytam,rohadt fárasztó h állandoan meg akar felelni a szüleinek az ember.Az ilyenek arra hajtanak h bűntudatot keltsenek.De ne hagyd!!!!!!!!

Elég szomorú helyzet... Az én anyósom is hasonló. Ki nem állhat amióta ismer, mert nem ilyen nőt szánt a fiának. Nálam csúnyábbat, okosabbat és sokkal-sokkal gazdagabbat. Hát sajnos én nem vagyok csúnya, nincs 4 diplomám és gazdag sem vagyok. Amióta ismer szét akar minket szedni, eddig nem jött neki össze, mert a fiával nagyon szeretjük egymást. 35 hetes terhes vagyok, már most utálja az unokáját amiért én szülöm meg, már mondta is, hogy örülne ha meg halna a gyerekem. Sajnos egy ideje együtt kell vele laknunk úgyhogy kín, szenvedés azóta az életem. A helyedben én biztos hogy nem hagynám, hogy lássa a gyereket. Azt is el tudnám képzelni róla, hogy megpróbálja ellened fordítani/nevelni a fiadat. Én tuti nem adom 1x sem anyósomnak a gyerekemet, ha rám hallgatsz te sem. Ha annyira akarja látni akkor pereljen be és kérjen láthatásit. De amíg nincs ilyen papírja addig nem engedném a gyerek közelébe. Remélem meg tudjátok oldani valahogy.

Sok sikert

Soha, soha, SOHA nem fogom megérteni az ilyen embereket.

Én értem, hogy mikor valaki megszül egy gyereket az egy csodálatos, földön túli élmény, hiszen az a gyerek az ő testéből egy darab. Nem sokára én is átélhetem ezt, hiszen első babámat várom. De miért van az, hogy a legtöbb nő a lányát el tudja engedi, akit ugyanúgy ő hozott a világra? És miért van, hogy nagyon sok anyuka képtelen elengedni az ő pici fiacskáját?

Nem tudom más mit tapasztal, de én csak arra látok példát a környezetemben, hogy az anyuka keseríti meg a fiatalok életét, az apukák miért tudják elfogadni, hogy a gyerekük felnőtt, akár fiúról van szó, akár lányról? Oké, hogy nem ő szülte, de akkor is!!!! Amíg a gyerek kicsi persze, hogy ő a szülők szeme fénye. De aztán elkezd kamaszodni, a legkevésbé sem a szülőkkel csinál programot, aztán 17-18 éves lesz, majd 20.... Egy szóval: felnő. De ezek a szülők hol vannak menet közben? A gyerek felnövetele nem egyik napról a másikra történik, nem az van, hogy egyik nap még az anyja mellén csüng, aztán másnap felnőtt ember, aki családot alapít. Az az igen csak jó néhány év miért nem elég a szülőknek arra, hogy felfogják: a gyerekük nem azért született, hogy velük élje le az életét???

Bocsánat, hogy nem tudtam választ adni a kérdésedre.

Szörnyű az ilyen helyzet. Én bizony azt gondolom, hogy ha látni akarják az unokájukat, akkor viselkedjenek veled normálisan. Ha velem ilyen szemétül viselkedne anyósom meg apósom egész egyszerűen nem hagynám, hogy lássák a gyerekem. Meg őszintén szólva, ha téged ennyire utálnak, akkor kétlem, hogy azt a gyereket, aki TE hoztál a világra igazán szeretni tudnák.

A 17.2o-as vagyok.Igen ismerős amiket leírtál anyósodról.

Enyém dettó.Tudom milyen nehéz az ilyen ember közelében élni,de tényleg csak azt tudjátok tenni,h nem venni fel a telefont,bezárni a kiskaput.Ki kell 1 időre "vonni" a forgalomból.Gondolkozzon el, h mit veszít ezzel a viselkedéssel.Bár az én anyósomnak nehéz a felfogása,hiszen 5 év sem volt elég,h rájöjjön, ezzel csak a fiát vadította el,zárta ki az életéből.És persze majd ha gyerekünk születik azt sem fogja sokszor magához ölelni.Ennyi.Nem szabad hagyni,h uralkodjon felettetek.Muszáj szembe szállni vele,mert így mindig lesz olyan dolog,amibe bele köt.Engem már nem tud felidegesíteni,ha vissza hallom,h miket pletykál,terjeszt a hátam mögött.Csak megnevettet.A férjem szeret,jól élünk,anyagilag is és mindenféle szempontból.Nem tud kikezdeni minket.Ez pedig annyira idegesíti,h az csuda.

Jó régi már ez a kérdés, de muszáj írnom rá, mert az a helyzet, hogy nálunk is hasonlóan állnak a dolgok. Csak éppen a mi esetünkben a kedves apuka az, aki teljesen ellehetetleníti a dolgokat... naponta 2-szer ráír a fiacskájára, reggel és este, "szia, puszilunk, hogy vagy, mi újság, hogy alakul a napod???" stb.- és ez már a jobbik eset, mert amikor még nem tudta kezelni az internetet, akkor naponta kétszer TELEFONÁLT... :S

3 gyereke van, 3 felnőtt gyereke, plusz egy az előző házasságából - azzal bezzeg nem tartja ennyire a kapcsolatot, álszent módon azt le se sz@rja... bezzeg a páromnak, meg a tesóinak minden egyes percéről tud, napi szinten, MINDENRŐL!! Mikor megy dolgozni, mikor kelt fel, mit evett és mikor, mit csinál délután, mikor megy haza meglátogatni őket, melyik busszal ér oda, hív neki taxit, amikor aztán eljön tőlük a párom, akkor kikíséri a buszmegállóba, viszi a csomagját (párom próbálja mondani neki, hogy nem kell, de nem hagyja, ő viszi), stb., stb., stb.,... elviselhetetlen!!

Engem utálnak amúgy, mert 5 évvel idősebb vagyok a kicsi fiacskájuknál és a kedves apuka még a mai napig sem képes megjegyezni a nevemet sem... :S

De engem nem érdekelnek, a párom engem szeret, engem választott és el akar venni feleségül - ha pedig összeházasodunk, kimegyünk külföldre, szóval alig várom, hogy végre elhúzzunk innen, akkor legalább nem lesz ez a napi szintű csesztetés, zaklatás a kedves apuka részéről...