Van itt olyan aki megmentette a kapcsolatát?

Te szereted a párod, tehát veled nincs gond. Feltételezem igyekszel figyelmes lenni, hisz aki szeret, az keresi a másik kedvét.

Na most ha ez így van, és erre nem indul be a párodban semmi, akkor mit mondhatnék?!

Helyette nem tud senki szeretni, neki kellene akarnia.

Úgy gondolom egyébként, hogy a szeretetet és a szerelmet is fel lehet gerjeszteni magunkban akaratlagosan is. Ha a hétköznapi taposómalomban nem lehet, akkor ki kell kapcsolódni, közös programok, elutazni pár napra.

Ismétlem, ha te benne vagy, és a párod nem akar, az akaratot nem tudja senki megadni neki, hisz az belőle kellene jöjjön.

Voltam én is hasonló, sőt ugyanilyen helyzetben, amikor engem is hidegzuhanyként ért, hogy a kapcsolatunk már csak megszokás, pláne úgy hogy gyakorlatilag nem volt előjele. Én is próbáltam menteni a menthetőt, de itt ahogyan az egyik válaszoló nagyon jól leírta, ez egy picit talán az akaraton is múlik. Ő nem akarta, és itt feleslegessé vált minden erőfeszítés, hiszen ő eldöntötte, hogy nincs mit tenni, ennek vége lesz.

A különbség a két helyzet között, hogy a vegetálás egy 4 éves kapcsolat utolsó fél éve volt. Én úgy gondolom, hogy nálatok talán túl hamar jött el a megszokás része, illetve a barátod részéről. Ha magában már döntött, igazából nincs mit tenni, hiszen nem valami konkrét probléma mondatja ezt vele, hanem ez egy általános érzés. Hiszen így nincs min javítani, nincs mit megbeszélni, nincs min változtatni. Ennek ellenére azt kívánom neked, hogy ne legyen igazam, és ha te úgy érzed, hogy egy pici esélyt látsz arra, hogy megváltozzon a véleménye, és úgy gondolod, megéri az erőfeszítést, még akkor is ha nem úgy végződik, ahogyan te szeretnéd; akkor tegyél meg mindent, amit jónak látsz, hiszen így utólag nem mondhatod magadnak, hogy nem tettél meg mindent.

23N