Miért nem kellek senkinek?

Olvasd fel kérlek melyik mondatban ítélkezem fölötted. Sajnálnám ha csak itt olyan véleményt lehet mondani, hogy "szemét szülők pfuj" meg, hogy "jaj szegény kislány mennyire igazad van" de ez szerencsére nem így van.

12:40 - az a baj, hogy ebben az esetben nincs igazad, aki jó családban, szerető szülők mellett nőtt fel, az el se tudja képzelni, milyen az, ha éreztetik vele, és az orra alá dörgölik, hogy felesleges, és rossz (én így nőttem fel, amíg vissza tudok emlékezni, pár éves koromig, erre emlékszem, hogy ezt kaptam), és akármit tesz, akárhogy igyekszik, semmi nem elég jó, még a kitűnő érettségi sem... Nem azt mondom, hogy ilyenkor sajnálni kell az ember gyerekét, sőt, nem szabad (ahogy a fogyatékkal élőket se szabad), sajnálatból nem jutott előre még senki, ilyenkor tanácsokra van szükség, hogy mit kezdhet egy ilyen lehetetlen helyzettel, hogy ha nem is sokkal jobb, de legalább elviselhetőbb legyen, ilyenkor az ember tanácstalan, hogy mi lehet a baj, amikor elvileg nincs baj. Sajnos legtöbb esetben ilyenkor a szülőknek egymással van bajuk, amit a gyereken vezetnek le (és nálam ehhez még hozzáadódik, hogy lánynak születtem, apám pedig lenézi a nőket). Ilyenkor a legjobb, amit tenni lehet, elkezdeni függetlenedni, keresni egy társaságot, és rábízni magunkat a gondviselésre (Istenre, kinek mi), a szokásosnál is nyitottabb szemmel járni, és a kínálkozó lehetőségeket mérlegelni, és a kivitelezhetőkbe azonnal belekapni. Néha ez nem mindig végleges, és hosszú távon lehet, hogy nem jó, de ideiglenes kapaszkodó, és az is segít.

Mit számít, hogy miért? Szedd össze magad, ne fórumokon panaszkodj, hanem vegyél erőt magadon és költözz kollégiumba. Ellátásodról gondoskodnak, az kiderült. Ettől még vállalhatsz munkát is mellette. Épp ideális az idő hozzá, következő tanévet új élettel kezdheted.

Miért viselkednek veled így? Azért, mert nem szeretik egymást, és te arra a másikra emlékezteted őket, akitől ők külön mentek. Mindkettőjüket. Nem hallottad még egyiküktől se, hogy "olyan vagy, mint anyád/apád", amikor éppen veszekedés volt? Igazából nem is veled van bajuk, hanem egymással, csak te vagy annak a rosszul sikerült kapcsolatnak a gyümölcse, eredménye, aki arra a kudarcra és arra a rosszra emlékezteti őket. Ezt általában nem lehet megbeszélni, te erről nem tehetsz, ők meg nem fogják beismerni. Próbáld minél jobban kivonni magad, tudom, hogy a te korodban ez baromira nehéz, mert ennyi idősen még diákmunkát se vállalhatsz (16 év az alsó korhatár legjobb tudomásom szerint). De ne add fel, és a legjobb, amit tanulhatsz ebből, hogy te tudatosan nem bánsz majd így a gyerekeddel, és jobban igyekszel párt választani. Nézd meg, hogy a szüleid mit ronthattak el, és azt te ne kövesd. Az én szüleimnél az volt a baj, hogy hagyták elszakítani magukat az igazitól, és próbálkoztak a kutyaharapást szőrével módszerrel, hát ez lett az eredménye, én már nem tudom ezt megtenni, és ha nem lehetek az igazival, nem leszek senkivel, mert annak ez lehet az eredménye, és én a gyerekemet nem akarom ezzel bántani, én kivárom, ha sok évig kell is, mert tudom, hogy az igazik egymásra találnak, kik hamarabb, kik később, de a következő generáció érdekében ezt a türelmet vállalni kell, és megéri vállalni, ha jobb szülő akarok lenni, mint a szüleim, akik megkeserítették az eddigi életemet. Én ezt tanultam. Nem tudom, neked mi lesz a lecke, de nagyon figyeld őket, és keress egy közösségi hobbit, rengeteget segít. Ha a környékünkön élnél (ezt látod, nem tudom), azt mondanám, hogy gyere és lépj be a kis-énekkarba (kórusunk utód-növendékei közé), ők pont a te korosztályod. De akárhol is élsz, biztos van közösség, ahova csatlakozhatsz a sulin kívül.