Mindenki számára haszontalan vagyok? A lényeg: nagyon egyedül vagyok, nincs senki akiben mgbízhatnék, nem kellek senkinek.

16 evesen meg bulizni, ez igy rendben van. Meglatod, jol fogjatok magatokat erezni, biztos jo lesz! Anyukad nem tudom miert csinalt ilyet, hogy elvette a naplodat, es most pedig vissza sem adja. Nem tisztel o tegedet. Ez nem szep egy anyatol. Apukaddal sem tudnal beszelgetni?

Tanuljal jol, hogy tudjal majd egyetemre, foiskolara menni, es talalni igaz baratot magadnak.

Az ne izgasson, hogy a tobbiek mar voltak buliba, neked ez lesz az elso. Legalabb most elmehetsz, orulj ennek. A csokolozassal sem vagy elkesve, lesz meg eleg lehetoseged az eletedben erre is.

Legyel nyitott a barataiddal, ugy jobban megtudnak ismerni, es inkabb legyen egy jo, mint tobb feluletes baratod.

Anyukadnak mondd meg, hogy adja vissza a naplodat, mert igy egy ovodas viselkedik, nem egy anya a tinedzser lanyaval!!!

Remelem a buli jol fog sikerulni, erezd nagyon jol magadat, es vigyazzal nagyon magadra!!!

nagyon nehéz lehet úgy megélni a ezt a korszakot hogy nincs melletted senki, se egy barát, se egy barátnő. az meg hogy a szüleid nincsenek veled, számomra felfoghatatlan és nagyon sajnálatos. Meg kell mutatnod mindenkinek, hogy erős vagy, erősebb mint ők gondolnák, és nem szabad elhagynod magad. Mindenképp keress valakit akivel ki tudod magadból beszélni a problémáidat. (akár nekem is írhatsz privit)

Sok erőt és kitartás kívánok, ne add fel!

yp

1) 16 évesen nincs párkapcsolat, csókolózás, szex - ez nem probléma, ez ebben a korban egyszerűen még bőven nem sürgős, csak egy hülye mostani divat, hogy "minél előbb túl kell lenni ezeken." Az egyének preferenciái persze nyilván eltérnek, de téves az az elgondolásod, hogy 16 évesen elkéstél valamivel. Az életed jóformán még el sem kezdődött 16 évesen.

2) A leírásod alapján helyesen látod, hogy a családodban vannak problémák. Anyukád a napló elvételével rendkívül súlyos hibát követett el. Nyilván dilettáns dolog ilyen kevés szöveg alapján bonyolult rendszereket megítélni, de az a benyomásom, hogy a családod nem éppen ideális. Ne vessz össze a szüleiddel, és próbálj megbocsátani nekik, de minél előbb függetlenedj tőlük. Tanulj jól és keress olyan egyetemi szakot, amivel könnyen lehet állást szerezni, hogy minél előbb önállóvá válhass. Az esetedben ez nagyon fontos: jól kereső állásra, anyagi függetlenségre törekedni. A szüleid nem tisztelik a magánszférádat, nem tartanak önálló egyénnek, és valószínűleg nem lehet saját életed, amíg anyagilag függsz tőlük. (Nem biztos, hogy így van, csak ez a benyomás, amit a történeted kelt, és egyúttal ez egy gyakori jelenség.) Azt írod, anyukád nem adja vissza a naplót. Ez azt mutatja, hogy nem egyszeri gyengeség volt részéről az ellopása, hanem tartósan nem ismeri fel a hibáját vagy tudatosan törekszik az ellenőrzésedre stb. Kissé beteges család benyomását kelti mindez.

3) Rövid távon nem tudok mit javasolni, csak annyit, hogy azon ne bánkódj, hogy 16 évesen még nem stb. Egyrészt ez nem verseny, másrészt 16 nagyon fiatal kor. Kiben bízhatsz? Leginkább magadban: ha kollégiumban laksz 16 évesen távol otthontól, azzal máris bizonyítottad, hogy az átlagosnál önállóbb vagy. A naplódat pedig tartsd biztonságos helyen...